10. r�sz

�r�kre egy�tt

Yoh �s a fi�k agg�dva �lltak a h�zban. Ren megpr�b�lt nyugodtnak l�tszani, ez�rt levetette mag�t egy fotelba, de m�r az els� �t percben h�romszor kente falhoz Joc�t. Pedig a „viccmester” csak oldani akarta a t�lfesz�tett hangulatot. Nem igaz�n siker�lt. Trey fel-al� j�rk�lt, Anna idegesen pillantgatott az �r�ra, Ri� egyfolyt�ban panaszkodott, hogy mi lesz, ha nem j�n vissza, Yoh pedig az ablakn�l �llt, �s a s�t�t �jszak�t k�mlelte. Eleredt az es�, a cseppek halkan kopogtak az �vegen.

- Meg kell keresn�nk! – csapott az asztalra Ren. A hangt�l mindannyian megijedtek, mert m�r egy f�l �r�ja nem sz�lalt meg senki, csak az es�cseppek kopog�sa hallatszott. – Ha nem hozzuk vissza, nem tan�tja meg nekem a harcmodor�t – magyar�zta a t�bbiek k�rd� tekintet�re v�laszolva. Yoh ink�bb gyorsan az ablak fel� fordult, nehogy kit�rj�n bel�le a nevet�s.

- Azt �rta, ne keress�k, haza fog j�nni – Yoh nagy nehezen legy�rte rakonc�tlan arcizmait, �s megpr�b�lt komolyabb kifejez�st f�lvenni. – M�r esik az es�, csak nem s�t�lgat csurom vizesen…

Ezalatt az erd�ben…

- Te j� �g, hogy esik – tartotta fel a kez�t Lizi. Tenyer�ben p�r pillanaton bel�l kis t�csa k�pz�d�tt. – Valami b�v�helyet k�ne tal�lni, k�l�nben el�zunk…

Szavainak a mennyd�rg�s adott nyomat�kot.

A tiszt�s sz�l�n �llt egy hatalmas t�lgyfa, �reges test�ben tal�n �vezredek titkait hordozva. Azonban Lizit �s Ziket per pillanat jobban �rdekelte a hatalmas od�, ami roppant �ri�s t�rzs�ben b�jt meg. Lizi �vatosan bem�szott. Az �reg akkora volt, hogy k�t ember �s Lizi h�tizs�kja k�nyelmesen megf�rt benne. Zik k�vette a l�nyt. Lizi el�vett a t�sk�j�b�l h�rom kis m�csest.

- Mindig j�l j�n, ha van n�lad gyertya – kih�zott egy sz�l gyuf�t a zseb�b�l, �s meggy�jtotta. A b�v�hely m�ris vil�gosabb �s bar�ts�gosabb lett. Lizi szinte beleb�jt a t�sk�j�ba, majd megr�zta a fej�t. – Nincs n�lam se takar�, se egy kend�, se semmi…

- Viszont van itt moha. – szedett le egy puha darabot a fa oldal�r�l Zik. Neki�lltak moh�t keresni, �s k�t perc m�lva m�r puha sz�nyeg bor�totta a fapadl�t. Lizi �s Zik el�gedetten n�zett k�rbe.

- Mindj�rt m�s ez a kis kuck� - mondta Lizi.

- Igen… - felelte elm�l�zva Zik. – Szerintem ma m�r nem tudsz hazamenni, �jszak�zzunk itt.

- Agg�dni fognak – Lizi hangj�ban ugyanez az �rz�s bujk�lt. De az es� szinte �ml�tt, semmi �rtelme nem volt elindulni.

- Oda�rtad, hogy ne agg�djanak, ugye?

- Igen, de…

- Akkor? Gyere, pihenned kell kicsit.

Lizi lefek�dt a puha moh�ra Zik mell�. Hozz�b�jt a fi�hoz, meleg teste kellemesen f�t�tte a l�nyt. Lizi m�gis szorongott mellette. Tudta, hogy ezzel a r�pke, kellemes �jszak�val a fi�k idegeit pattan�sig h�zza. �s milyen igaza volt…

- ������������! – ord�tott fel Ren egy �ra m�lva. – Hol tud ez id�ig j�rni?!

Trey �s Morty azonnal ugrott, hogy lefogj�k, k�l�nben minden bizonnyal a berendez�s l�tta volna k�r�t.

- Nyugi, haver, ne h�zd fel magad – pr�b�lta nyugtatni Trey.

- �n meg�r�l�k! – kiab�lt tov�bb Ren.

- Az m�r megt�rt�nt… - pr�b�lkozott Joc�, mire r�vid �ton a padl�n k�t�tt ki.

- Van egy �tletem! – emelte fel a kez�t Ri�. – Kisgaty�, mi�rt nem h�vjuk fel a mobilj�n?

Erre Ren Ri�t is f�ldh�z v�gta, hogy mi�rt nem mondta ezt el�bb.

- Nyugi m�r, ink�bb h�vd fel! – pr�b�lta Yoh is nyugtatni a d�h�ng� Tao gyereket.

- H�ly�kkel vagyok k�r�lv�ve – morogta Ren, majd kiment az el�szob�ba.

- Szia, Ren. Mi�rt h�vtok?

A fi�k tudt�k, hogy Ren legsz�vesebben azonnal lecsapn� a telefont.

- Most ne a telepatikus k�pess�geidet bizonygasd nekem, hanem mondd meg, hol vagy!

- Nem telepatikus, modern – kuncogott a l�ny. - A mobilom kijelzi a h�v�sz�mot…

Yoh �ppen id�ben �rkezett, hogy kivegye Ren kez�b�l az �letvesz�lyben l�v� telefonkagyl�t.

- Szia, Yoh vagyok! Hol vagy?

- H�t… - a l�ny hangja elbizonytalanodott.

A h�tt�rben Zik hangja hallatszott.

- Ki az?

Yoh elv�r�s�d�tt.

- Ha valami… fontos dolog k�zben zavarunk… akkor bocsi… - hebegte.

Lizi a m�sik oldalon szint�n elpirult.

- Nem, csak eleredt az es�, nem akartam �zottan hazamenni – mondta.

- �s most hol vagy? �rted menn�nk…

- Az erd�ben, de nem kell j�nni, majd holnap hazamegyek, ma m�r f�radt vagyok – mentette ki mag�t Lizi.

- Ok�, de holnapra �rj haza, mert m�g l�gsz 30 kilom�ter fut�ssal! – vette ki Yoh kez�b�l a telefont Anna.

- Rendben Anna. – Lizi letette a telefont.

- Azt mondta, holnap j�n – fordult Ren fel� Yoh.

- Mikor lesz holnap… - morogta az. Yoh k�rd�n meredt r�. – Azt �g�rte, hogy megtan�t erre a gondolatolvas� vagy milyen technik�ra! Egyszer�en jobb s�m�n akarok lenni, ennyi az eg�sz! – majd becsapta maga m�g�tt a szob�ja ajtaj�t. A fi�kra n�ma cs�nd ereszkedett. �sszen�ztek. N�melyik�k szem�ben hitetlenked�s, m�sok�ban �rtetlens�g, m�g a t�bbiek szem�ben aggodalom t�kr�z�d�tt.

- Ti is arra gondoltok… ? – k�rdezte csendesen Trey. Yoh �s Ri� b�lintott.

- Kisgaty�nak most kicsit megv�ltozik az �lete – s�hajtotta Ri�.

- Eln�z�st, megmondan� valaki, mir�l van sz�? – k�rdezte Joc�. �rezte, hogy most jobb, ha nem viccel.

- Te nem �rzed? – n�zett r� csod�lkozva Yoh.

Joc�, Faust �s Anna megr�zta a fej�t. A t�bbiek le voltak b�nulva a hirtelen felismer�st�l.

- V�rj! Ugye nem… - Anna hitetlenkedve meredt a szobaajt�ra, amin �t Ren t�vozott.

- De Anna, igen. Ren… - Yoh habozott, hogy kimondja-e. – Ren szereti Lizit.

A mondat abszurds�ga n�ma, s�lyos f�tyolk�nt telepedett a fej�kre.

- Ilyen nincs… - suttogta Trey d�bbenten. – Pont Ren? Neki nincs is sz�ve…

- Ezek szerint van, b�r orvostanilag mindenkinek van – sz�lt k�zbe az eddig hallgat� Faust.

- Az a kis liba mindent megzavar �s t�nkretesz! – fakadt ki Lyserg. – Menjen a csud�ba, ide m�r nem j�n vissza!

- De, Lyserg, visszaj�n! – sz�lt Yoh sz�razon. – Ha nem, azzal eddig h�rom embert tesz�nk t�nkre. Lizit, Ziket �s ezek szerint Rent.

- Kit �rdekel Zik! – morogta Lyserg, de enn�l t�bbet nem tehetett.

- Kupaktan�cs a nappaliban, �t perc m�lva – jelentette ki Pilica.

A fi�k n�m�n elsz�lling�ztak, ki-ki a szob�ja fel�.

Lizi kikapcsolta a telefont, �s f�radt s�hajjal b�jt Zik mell�.

- Nem szeretem, ha ilyenkor zavarnak – mormolta halkan. – Az �lmok ilyenkor tal�l…

Nem fejezte be a mondatot. N�gyk�zl�bra ereszkedett, �s vadul remegni kezdett. Azt�n oldalra borult, karcs� test�t g�rcs�k r�ngatt�k. Zik gyeng�den az �l�be vette. Lizi a szem�t f�jdalmasan �sszeszor�totta, ajka n�ma sik�t�sra ny�lt. Azt�n megsz�lalt, rekedten, m�lyen, mintha valahonnan t�volr�l j�nne, egy ismeretlen vil�gb�l…

- Beteljesedik h�t a j�slat, mely szerint az �j gonosz mindig r�tal�l a kiv�lasztottra… A gonosz m�r k�zeleg, er�i �thatj�k a vil�got, de ereje v�gtelen… Csakis � tudja meg�ll�tani, a kiv�lasztott, nem m�s… A kiv�lasztott… Utat mutassatok neki… K�ztetek j�r… Csak � mentheti meg a vil�got a pusztul�st�l… Fekete sz�v mutat utat, a csillagok vezetnek!

A l�ny feje ernyedten oldalra bukott. Szemei lassan felny�ltak.

- J�slat volt? – t�rt r�gt�n a l�nyegre.

- Igen. – Zik csod�lkozva meredt r�. – Nem eml�kszel r�, mit mondt�l?

- Nem. A j�slatra nem eml�kszem sose, csak arra, hogy l�tom az �sszellemet, hogy �zenni akar… - Lizi m�g mindig remegett, arca halotts�padt volt, ak�r egy maszk. – Nem egy kellemes �lm�ny. De mit mondtam?

- Egy kiv�lasztottr�l besz�lt�l… Megpr�b�lom pontosan: a j�slat beteljesedik, a gonosz r�tal�l a kiv�lasztottra. V�gtelen ereje van, m�r most jelen van az ereje, �s csak a kiv�lasztott tudja meg�ll�tani. Mutassatok utat neki, k�ztetek j�r, csak � mentheti meg a vil�got a pusztul�st�l. A fekete sz�v utat mutat, a csillagok vezetnek. – Zik a gondolataiba meredt. – Mi a csud�t jelenthet ez?

- Nem tudom… - felelte Lizi sz�rakozottan j�tszva az �kszereivel. Zik szeme a nyakl�ncra t�vedt. Az �lla szab�lyosan leesett, ahogy r�j�tt a titok egyik r�sz�re.

- A nyakl�ncod… nem err�l volt sz�? Fekete sz�v, csillagminta… Pont, mint ez!

Lizi csod�lkozva forgatta ujjai k�zt a k�l�n�s �kszert.

- Igazad van… De m�g mindig nem �rtem. Pedig ha igaz, amit az �sszellem j�vend�lt, akkor nemsok�ra hatalmas csata lesz… Mindegy, Anna �r�lni fog neki. – Lizi elmosolyodott. – Egy okkal t�bb, hogy eddz�nk…

- A kupaktan�csot megnyitom! – jelentette be Pilica �nnep�lyesen. A s�m�nok �s persze a l�nyok egy nagy asztal k�r�l �ltek. Rent valahogy siker�lt elk�ldeni�k a h�zb�l, nehogy v�letlen�l meghallja, mir�l besz�lnek. A fi� most �ppen az utc�n s�t�lt.

- Hoztam chipset, ha valaki �hes lenne… - vigyorgott Trey, majd a f�l zacsk� chips elt�nt a sz�j�ban.

- H�t, �hesnek �hesek vagyunk, de te m�r most felfaltad a fel�t…

- Mem if… - nyammogta Trey. – M�m mamad memme ef kifi…

- Ha emberi nyelven besz�ln�l…

- Nem is… - Trey v�gre lenyelte a falatot. – M�g maradt benne egy kicsi…

Nem sok�ig: Trey keze �jb�l lecsapott, majd bocs�natk�r�en meredt a t�bbiekre.

- Bocs�nat, de nem ettem m�r mi�ta ilyet…- vonta meg a v�ll�t, majd kidobta az �res zacsk�t.

- Ha v�gezt�l, ak�r el is kezdhetn�nk az �l�st – emelte fel a hangj�t Yoh.

- Igen, v�geztem.

- K�sz�nj�k, hogy m�lt�ztatt�l v�gezni – mondta kiss� g�nyosan Anna.

- Emberek, nem Renr�l k�ne besz�lni? – jegyezte meg csendesen Faust.

- De!

- Akkor van valakinek valami �tlete, hogy hogyan tov�bb?

Mindenki hallgatott.

- Egyszer�en nem hiszem el, hogy ilyen helyzetbe ker�lt�nk! – fakadt ki k�ts�gbeesetten Trey.

- Ezzel mindenki �gy van, de valami megold�s csak van! – felelt Joc�.

�jra hallgat�s volt csak.

- Nekem van egy �tletem. – a fi�k �gy meredtek Ann�ra, mint egy istenn�re.

- K�ny�rg�m, b�rmi is az, csak mondd el!

- Egyszer�. – Anna elmosolyodott. – Ezt nekik kell megbesz�lni�k, mi nem sz�lunk bele.

A fi�k �lla a padl�t s�rolta.

- Ennyire egyszer�… �s nem jutott esz�nkbe! – h�ledezett Yoh.

- H�t igen… Nem is vagytok nagy eszek, k�l�nben tudn�tok, hogy nem d�l�k be a h�lye csapd�toknak. – a fi�k �sszerezzentek. Az ajt�f�lf�nak t�maszkodva Ren �llt.

- Ren, mi… iz�… ���… - kezdte Yoh, de Ren egy k�zfelemel�ssel elhallgattatta.

- Hallottam, mit besz�ltek, �s Ann�nak van igaza. Hagyjatok engem b�k�n. – becsapta maga m�g�tt az ajt�t. A fi�k egym�sra n�ztek.

- Remek, ott vagyunk, ahol egy �r�val el�bb – s�hajtotta Trey. – Ren megs�rt�d�tt, �s mi m�g mindig nem tudjuk, mi legyen.

- De hisz ez egyszer� – vonta meg a v�ll�t Yoh. – Azt tessz�k, amit Anna mond: hagyjuk �ket, hadd menjenek az esem�nyek �gy, ahogy akarnak.

- Zik, most hogyan tov�bb? – k�rdezte szorongva Lizi. A leveg� meleg �s f�lledt volt. Odakint n�ha mozdult csak az �szi avar. Az �gen a felh�k od�bbvonultak, hogy teret adjanak a teljes sz�ps�g�ben t�nd�kl� teliholdnak, amely ez�st�s f�nyben f�rdette a t�jat. Szokatlan volt ez a forr�s�g okt�ber elej�n, �s Lizi nem is oktalanul agg�dott miatta: �rezte, hogy az id�j�r�s m�r beh�dolt az „�j gonosz” akarat�nak. Ez pedig nem j� jel.

- V�runk, �s n�zz�k, hogy alakulnak az esem�nyek. – Zik is fesz�lten figyelt kifel�. Lizi s�hajtott.

- Nem tudom, hogy tudsz �gy v�rakozni, mindenesetre �s lefekszek aludni. J� �jszak�t!

Egy puszit nyomott Zik arc�ra.

- J� �jt neked is – suttogta vissza a fi�. Lizit elnyomta az �lom, amely azonban nem volt nyugodt �s biztat�, hanem f�lelmetes, �s rideg volt.

Zik ki�lt az �reg el�, �s a holdat n�zte. �t is nyugtalan�totta az esem�nyek menete. �s persze Lizi miatt is agg�dott: a l�nyt megviseli a l�t�s k�pess�ge, csak egy er�sebb �lom kell, hogy ne b�rja ki…

A V�gzet Csillaga m�r elt�nt az �gr�l. A csillagok ragyogtak, a hold vil�g�tott.

- Neeeeeeee! – hallott Zik egy sik�t�st az od�b�l. Vill�mgyorsan beb�jt, �s Lizit l�tta. A l�ny ver�t�kben f�r�dve �lt fel, �s zih�lt a r�m�lett�l.

- Nem… nem lehet… - Lizi arc�n k�nnyek g�rd�ltek le. – �lmom volt, j�s�lmom…

- �s, mi t�rt�nt benne? – �rdekl�d�tt Zik.

- Az �sszellem… megjelent… azt mondta, nem �lhetek tov�bb veletek… hogy vele kell mennem a t�lvil�gra, mert ott van feladatom… - Lizi Zik nyak�ba borult, �s meg�ll�thatatlanul zokogott. – Nem… Nem akarlak itthagyni titeket… Nekem itt van dolgom, a F�ld�n, nem mehetek el, �rzem…

- Nincs semmi baj, lehet, hogy csak egy sima �lom volt, mert nagyon megviselt a l�tom�s – nyugtatta Zik, b�r maga is tudta, hogy ez nem igaz.

- Nem hiszem, de most m�r t�nyleg aludni akarok, nem l�tni! – Lizi megd�rzs�lte a szem�t, majd �s�tott egy nagyot. Zik elmosolyodott, mert a l�ny megint egy m�kusra eml�keztette, most �ppen egy �lmos m�kusra. – J� �jszak�t!

- Neked is. Sz�p �lmokat – fek�dt mell� Zik, �s v�gre elnyomta �ket a nyugodt, csendes, b�k�s �lom.