|
10.
 megjelent:2006.06.03
10. rész
Örökre együtt
Yoh és a fiúk aggódva álltak a házban. Ren megpróbált nyugodtnak látszani, ezért levetette magát egy fotelba, de már az első öt percben háromszor kente falhoz Jocót. Pedig a „viccmester” csak oldani akarta a túlfeszített hangulatot. Nem igazán sikerült. Trey fel-alá járkált, Anna idegesen pillantgatott az órára, Rió egyfolytában panaszkodott, hogy mi lesz, ha nem jön vissza, Yoh pedig az ablaknál állt, és a sötét éjszakát kémlelte. Eleredt az eső, a cseppek halkan kopogtak az üvegen.
- Meg kell keresnünk! – csapott az asztalra Ren. A hangtól mindannyian megijedtek, mert már egy fél órája nem szólalt meg senki, csak az esőcseppek kopogása hallatszott. – Ha nem hozzuk vissza, nem tanítja meg nekem a harcmodorát – magyarázta a többiek kérdő tekintetére válaszolva. Yoh inkább gyorsan az ablak felé fordult, nehogy kitörjön belőle a nevetés.
- Azt írta, ne keressük, haza fog jönni – Yoh nagy nehezen legyűrte rakoncátlan arcizmait, és megpróbált komolyabb kifejezést fölvenni. – Már esik az eső, csak nem sétálgat csurom vizesen…
Ezalatt az erdőben…
- Te jó ég, hogy esik – tartotta fel a kezét Lizi. Tenyerében pár pillanaton belül kis tócsa képződött. – Valami búvóhelyet kéne találni, különben elázunk…
Szavainak a mennydörgés adott nyomatékot.
A tisztás szélén állt egy hatalmas tölgyfa, üreges testében talán évezredek titkait hordozva. Azonban Lizit és Ziket per pillanat jobban érdekelte a hatalmas odú, ami roppant óriás törzsében bújt meg. Lizi óvatosan bemászott. Az üreg akkora volt, hogy két ember és Lizi hátizsákja kényelmesen megfért benne. Zik követte a lányt. Lizi elővett a táskájából három kis mécsest.
- Mindig jól jön, ha van nálad gyertya – kihúzott egy szál gyufát a zsebéből, és meggyújtotta. A búvóhely máris világosabb és barátságosabb lett. Lizi szinte belebújt a táskájába, majd megrázta a fejét. – Nincs nálam se takaró, se egy kendő, se semmi…
- Viszont van itt moha. – szedett le egy puha darabot a fa oldaláról Zik. Nekiálltak mohát keresni, és két perc múlva már puha szőnyeg borította a fapadlót. Lizi és Zik elégedetten nézett körbe.
- Mindjárt más ez a kis kuckó - mondta Lizi.
- Igen… - felelte elmélázva Zik. – Szerintem ma már nem tudsz hazamenni, éjszakázzunk itt.
- Aggódni fognak – Lizi hangjában ugyanez az érzés bujkált. De az eső szinte ömlött, semmi értelme nem volt elindulni.
- Odaírtad, hogy ne aggódjanak, ugye?
- Igen, de…
- Akkor? Gyere, pihenned kell kicsit.
Lizi lefeküdt a puha mohára Zik mellé. Hozzábújt a fiúhoz, meleg teste kellemesen fűtötte a lányt. Lizi mégis szorongott mellette. Tudta, hogy ezzel a röpke, kellemes éjszakával a fiúk idegeit pattanásig húzza. És milyen igaza volt…
- ÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁ! – ordított fel Ren egy óra múlva. – Hol tud ez idáig járni?!
Trey és Morty azonnal ugrott, hogy lefogják, különben minden bizonnyal a berendezés látta volna kárát.
- Nyugi, haver, ne húzd fel magad – próbálta nyugtatni Trey.
- Én megőrülök! – kiabált tovább Ren.
- Az már megtörtént… - próbálkozott Jocó, mire rövid úton a padlón kötött ki.
- Van egy ötletem! – emelte fel a kezét Rió. – Kisgatyó, miért nem hívjuk fel a mobilján?
Erre Ren Riót is földhöz vágta, hogy miért nem mondta ezt előbb.
- Nyugi már, inkább hívd fel! – próbálta Yoh is nyugtatni a dühöngő Tao gyereket.
- Hülyékkel vagyok körülvéve – morogta Ren, majd kiment az előszobába.
- Szia, Ren. Miért hívtok?
A fiúk tudták, hogy Ren legszívesebben azonnal lecsapná a telefont.
- Most ne a telepatikus képességeidet bizonygasd nekem, hanem mondd meg, hol vagy!
- Nem telepatikus, modern – kuncogott a lány. - A mobilom kijelzi a hívószámot…
Yoh éppen időben érkezett, hogy kivegye Ren kezéből az életveszélyben lévő telefonkagylót.
- Szia, Yoh vagyok! Hol vagy?
- Hát… - a lány hangja elbizonytalanodott.
A háttérben Zik hangja hallatszott.
- Ki az?
Yoh elvörösödött.
- Ha valami… fontos dolog közben zavarunk… akkor bocsi… - hebegte.
Lizi a másik oldalon szintén elpirult.
- Nem, csak eleredt az eső, nem akartam ázottan hazamenni – mondta.
- És most hol vagy? Érted mennénk…
- Az erdőben, de nem kell jönni, majd holnap hazamegyek, ma már fáradt vagyok – mentette ki magát Lizi.
- Oké, de holnapra érj haza, mert még lógsz 30 kilométer futással! – vette ki Yoh kezéből a telefont Anna.
- Rendben Anna. – Lizi letette a telefont.
- Azt mondta, holnap jön – fordult Ren felé Yoh.
- Mikor lesz holnap… - morogta az. Yoh kérdőn meredt rá. – Azt ígérte, hogy megtanít erre a gondolatolvasó vagy milyen technikára! Egyszerűen jobb sámán akarok lenni, ennyi az egész! – majd becsapta maga mögött a szobája ajtaját. A fiúkra néma csönd ereszkedett. Összenéztek. Némelyikük szemében hitetlenkedés, másokéban értetlenség, míg a többiek szemében aggodalom tükröződött.
- Ti is arra gondoltok… ? – kérdezte csendesen Trey. Yoh és Rió bólintott.
- Kisgatyónak most kicsit megváltozik az élete – sóhajtotta Rió.
- Elnézést, megmondaná valaki, miről van szó? – kérdezte Jocó. Érezte, hogy most jobb, ha nem viccel.
- Te nem érzed? – nézett rá csodálkozva Yoh.
Jocó, Faust és Anna megrázta a fejét. A többiek le voltak bénulva a hirtelen felismeréstől.
- Várj! Ugye nem… - Anna hitetlenkedve meredt a szobaajtóra, amin át Ren távozott.
- De Anna, igen. Ren… - Yoh habozott, hogy kimondja-e. – Ren szereti Lizit.
A mondat abszurdsága néma, súlyos fátyolként telepedett a fejükre.
- Ilyen nincs… - suttogta Trey döbbenten. – Pont Ren? Neki nincs is szíve…
- Ezek szerint van, bár orvostanilag mindenkinek van – szólt közbe az eddig hallgató Faust.
- Az a kis liba mindent megzavar és tönkretesz! – fakadt ki Lyserg. – Menjen a csudába, ide már nem jön vissza!
- De, Lyserg, visszajön! – szólt Yoh szárazon. – Ha nem, azzal eddig három embert teszünk tönkre. Lizit, Ziket és ezek szerint Rent.
- Kit érdekel Zik! – morogta Lyserg, de ennél többet nem tehetett.
- Kupaktanács a nappaliban, öt perc múlva – jelentette ki Pilica.
A fiúk némán elszállingóztak, ki-ki a szobája felé.
Lizi kikapcsolta a telefont, és fáradt sóhajjal bújt Zik mellé.
- Nem szeretem, ha ilyenkor zavarnak – mormolta halkan. – Az álmok ilyenkor talál…
Nem fejezte be a mondatot. Négykézlábra ereszkedett, és vadul remegni kezdett. Aztán oldalra borult, karcsú testét görcsök rángatták. Zik gyengéden az ölébe vette. Lizi a szemét fájdalmasan összeszorította, ajka néma sikításra nyílt. Aztán megszólalt, rekedten, mélyen, mintha valahonnan távolról jönne, egy ismeretlen világból…
- Beteljesedik hát a jóslat, mely szerint az új gonosz mindig rátalál a kiválasztottra… A gonosz már közeleg, erői áthatják a világot, de ereje végtelen… Csakis Ő tudja megállítani, a kiválasztott, nem más… A kiválasztott… Utat mutassatok neki… Köztetek jár… Csak Ő mentheti meg a világot a pusztulástól… Fekete szív mutat utat, a csillagok vezetnek!
A lány feje ernyedten oldalra bukott. Szemei lassan felnyíltak.
- Jóslat volt? – tért rögtön a lényegre.
- Igen. – Zik csodálkozva meredt rá. – Nem emlékszel rá, mit mondtál?
- Nem. A jóslatra nem emlékszem sose, csak arra, hogy látom az Ősszellemet, hogy üzenni akar… - Lizi még mindig remegett, arca halottsápadt volt, akár egy maszk. – Nem egy kellemes élmény. De mit mondtam?
- Egy kiválasztottról beszéltél… Megpróbálom pontosan: a jóslat beteljesedik, a gonosz rátalál a kiválasztottra. Végtelen ereje van, már most jelen van az ereje, és csak a kiválasztott tudja megállítani. Mutassatok utat neki, köztetek jár, csak ő mentheti meg a világot a pusztulástól. A fekete szív utat mutat, a csillagok vezetnek. – Zik a gondolataiba meredt. – Mi a csudát jelenthet ez?
- Nem tudom… - felelte Lizi szórakozottan játszva az ékszereivel. Zik szeme a nyakláncra tévedt. Az álla szabályosan leesett, ahogy rájött a titok egyik részére.
- A nyakláncod… nem erről volt szó? Fekete szív, csillagminta… Pont, mint ez!
Lizi csodálkozva forgatta ujjai közt a különös ékszert.
- Igazad van… De még mindig nem értem. Pedig ha igaz, amit az Ősszellem jövendölt, akkor nemsokára hatalmas csata lesz… Mindegy, Anna örülni fog neki. – Lizi elmosolyodott. – Egy okkal több, hogy eddzünk…
- A kupaktanácsot megnyitom! – jelentette be Pilica ünnepélyesen. A sámánok és persze a lányok egy nagy asztal körül ültek. Rent valahogy sikerült elküldeniük a házból, nehogy véletlenül meghallja, miről beszélnek. A fiú most éppen az utcán sétált.
- Hoztam chipset, ha valaki éhes lenne… - vigyorgott Trey, majd a fél zacskó chips eltűnt a szájában.
- Hát, éhesnek éhesek vagyunk, de te már most felfaltad a felét…
- Mem if… - nyammogta Trey. – Mém mamad memme ef kifi…
- Ha emberi nyelven beszélnél…
- Nem is… - Trey végre lenyelte a falatot. – Még maradt benne egy kicsi…
Nem sokáig: Trey keze újból lecsapott, majd bocsánatkérően meredt a többiekre.
- Bocsánat, de nem ettem már mióta ilyet…- vonta meg a vállát, majd kidobta az üres zacskót.
- Ha végeztél, akár el is kezdhetnénk az ülést – emelte fel a hangját Yoh.
- Igen, végeztem.
- Köszönjük, hogy méltóztattál végezni – mondta kissé gúnyosan Anna.
- Emberek, nem Renről kéne beszélni? – jegyezte meg csendesen Faust.
- De!
- Akkor van valakinek valami ötlete, hogy hogyan tovább?
Mindenki hallgatott.
- Egyszerűen nem hiszem el, hogy ilyen helyzetbe kerültünk! – fakadt ki kétségbeesetten Trey.
- Ezzel mindenki így van, de valami megoldás csak van! – felelt Jocó.
Újra hallgatás volt csak.
- Nekem van egy ötletem. – a fiúk úgy meredtek Annára, mint egy istennőre.
- Könyörgöm, bármi is az, csak mondd el!
- Egyszerű. – Anna elmosolyodott. – Ezt nekik kell megbeszélniük, mi nem szólunk bele.
A fiúk álla a padlót súrolta.
- Ennyire egyszerű… és nem jutott eszünkbe! – hüledezett Yoh.
- Hát igen… Nem is vagytok nagy eszek, különben tudnátok, hogy nem dőlök be a hülye csapdátoknak. – a fiúk összerezzentek. Az ajtófélfának támaszkodva Ren állt.
- Ren, mi… izé… ööö… - kezdte Yoh, de Ren egy kézfelemeléssel elhallgattatta.
- Hallottam, mit beszéltek, és Annának van igaza. Hagyjatok engem békén. – becsapta maga mögött az ajtót. A fiúk egymásra néztek.
- Remek, ott vagyunk, ahol egy órával előbb – sóhajtotta Trey. – Ren megsértődött, és mi még mindig nem tudjuk, mi legyen.
- De hisz ez egyszerű – vonta meg a vállát Yoh. – Azt tesszük, amit Anna mond: hagyjuk őket, hadd menjenek az események úgy, ahogy akarnak.
- Zik, most hogyan tovább? – kérdezte szorongva Lizi. A levegő meleg és fülledt volt. Odakint néha mozdult csak az őszi avar. Az égen a felhők odábbvonultak, hogy teret adjanak a teljes szépségében tündöklő teliholdnak, amely ezüstös fényben fürdette a tájat. Szokatlan volt ez a forróság október elején, és Lizi nem is oktalanul aggódott miatta: érezte, hogy az időjárás már behódolt az „új gonosz” akaratának. Ez pedig nem jó jel.
- Várunk, és nézzük, hogy alakulnak az események. – Zik is feszülten figyelt kifelé. Lizi sóhajtott.
- Nem tudom, hogy tudsz így várakozni, mindenesetre és lefekszek aludni. Jó éjszakát!
Egy puszit nyomott Zik arcára.
- Jó éjt neked is – suttogta vissza a fiú. Lizit elnyomta az álom, amely azonban nem volt nyugodt és biztató, hanem félelmetes, és rideg volt.
Zik kiült az üreg elé, és a holdat nézte. Őt is nyugtalanította az események menete. És persze Lizi miatt is aggódott: a lányt megviseli a látás képessége, csak egy erősebb álom kell, hogy ne bírja ki…
A Végzet Csillaga már eltűnt az égről. A csillagok ragyogtak, a hold világított.
- Neeeeeeee! – hallott Zik egy sikítást az odúból. Villámgyorsan bebújt, és Lizit látta. A lány verítékben fürödve ült fel, és zihált a rémülettől.
- Nem… nem lehet… - Lizi arcán könnyek gördültek le. – Álmom volt, jósálmom…
- És, mi történt benne? – érdeklődött Zik.
- Az Ősszellem… megjelent… azt mondta, nem élhetek tovább veletek… hogy vele kell mennem a túlvilágra, mert ott van feladatom… - Lizi Zik nyakába borult, és megállíthatatlanul zokogott. – Nem… Nem akarlak itthagyni titeket… Nekem itt van dolgom, a Földön, nem mehetek el, érzem…
- Nincs semmi baj, lehet, hogy csak egy sima álom volt, mert nagyon megviselt a látomás – nyugtatta Zik, bár maga is tudta, hogy ez nem igaz.
- Nem hiszem, de most már tényleg aludni akarok, nem látni! – Lizi megdörzsölte a szemét, majd ásított egy nagyot. Zik elmosolyodott, mert a lány megint egy mókusra emlékeztette, most éppen egy álmos mókusra. – Jó éjszakát!
- Neked is. Szép álmokat – feküdt mellé Zik, és végre elnyomta őket a nyugodt, csendes, békés álom.
| 
AJÁNLOM AZ OLDALT
