Len
Yoh_Hao 2006.05.21. 12:42
Stefaichi első fanfice
Örökké Len
I. rész
Mit érek én nélküled
Trey némán ált az ablak párkányon, és a csillagokat kémlelte az égen. Azóta minden éjjel kimegy amiota Len hazautazott szüleihez.
- Már több mint egy hét!- mondta Trey, és egy kövér könycsepp gördült le arcán, arra a levélre amit kedvese, Len küldött neki.
A kezében tartja és napról-napra az olvasgatja. De szegény akár hányszor elolvassa mindig a sírás kerülgeti. Nemcsoda, hisz elég szívszorittó a levél tartalma:
Amikor egyedül vagyok, senki nincs velem, és unalmas lett monden, amit eddig szerettem. Mert csak az érdekel, hogy merre hol lehetsz.
Tudod, nagyon hiányzol, már rég nem láttalak, talán három ősz telt el, s most már biztos tudnom kell, hogy csak téged akarlak, és csak téged imádlak.
Amikor éjjel fáj a magány, gyere ölelj búj hozzám, hogyha érzed nincs tovább, kell hogy mosolyod vigyázzon rám! Értsd meg szükségem van rád, ölelj át.
Soha nem találnék mást, akinél megnyugodhatnék, akitől annyit kaphatnék, mit adtál nekem rég, szemed mindig mosolygott, kezünk összefonódott....
Trey nembírta tovább olvasni, csak letérdelt a földre és zokogott. Yoh éppen akkor sétált el az ablak előtt és látta, hogy barátja sír. Majd együtérzően felsóhajtott, és odament Treyhez.
-Trey, gyere be. Megfogsz fázni egyszál köntösben!-mondta Yoh Trey vállát fogfa.
-Mit számítt az, a szívem megszakad, annyira hiányzik Len!!
-Nézd én elhiszem, hogy mennyire rettenetes ez neked, de...
-Honnan tudnád pont te!!!-kiáltott fel Trey Yoh mondatát félbeszakitva.
-Neked Yoh sosem kellet ijesmiért aggódnod, Lyserg mindig melletted van!!! Én vagyok egyedül ijen szerencsétlen, de te...
Yoh megelégelte Trey nyavajgását és lekevert neki egy jokora pofont. Trey arcára tette kezét, és fejét lehajtva halgatta Yoht.
-Mostmár hagyd abba!! Hidd el Trey nagyon is jól tudom mit érzel! Mitgondolsz én mit éreztem, amikor Lyserg átált a kívűlálokhoz!! Hát énsem lumbáztam örömömben!! Ugyanojan rossz érzés volt nekem, mint most neked, ne hidd hogy csak téged érnek csalodások!! Én vagyok az aki téged a legjobban megért!
Trey lassan felált, és lehajtott fejjel a szobája felé vette az írányt. Yoh még utoljára utánna szolt, de Trey becsapta magaután az ajtót. Tekintetét a falon logó képre szegezte, amit még egy fotoautomatában készitettek Lenel. Majd az ágyhoz ballagott és fejét Len párnájára tette. Még mindig érezte rajta azt a kellemes illatot. Szép lassan lehunyta szémét és elaludt.
Yoh a lépcsőn vánszorgott amikor valaki csőngetett. Azt gondolta Anna jött megint, azzal a szlogennel, hogy "írány edzeni!". "Annának nem számított, az hogy éjjel van! Áltálában még hajnali 3-kor is felébreszt, hogy fussak 10 kört a házkörül! Szent ég, ez a csaj sosem alszik!"- gondolta magába Yoh. De mikor oda ért nem Anna ált az ajtóba....oh, nem!
-Hát te, hogy kerülsz ide?- kérdezte Yoh megdöbenve.
Trey szobájában forgolodott álmában. Hirtelen kinyilt az ajtó, Trey majdnem odacsapott valamit, mert azt hitte Yoh jött be, hogy megint kioktassa.
-Szerbusz Trey!- mondta az a valaki, elég síros hangon.
Trey megse tudott mukkanni, mert tudta, hogy ki áll az ajtóban.
-Lenny?- kérdezte Trey könnyeit visszatartva.
-Igen.- Len ledopta bőrőndjeit és odarohant Treyhez.
-Len!!! Elsem hiszem hogy te vagy az!!!- Trey örömé sírásban váltodott ki. Átőlelte kedvesét, és Len ezt viszonozta.
-Trey, úgy hiányoztál, ez az egy hét nélküled, rosszabb volt mint a halál!!!- mondta Len színtén sírva, majd még szorosabban magához ölelte Treyt.
-Te is nekem! De én azt hittem csak jövö héten jössz meg?- kérdezte Trey majd Len szemébe nézett.
-Tudom, de nembírtam tovább ottmaradni, szörnyen hiányoztál!- mondta síros szemmel.
-Miért, talán baj, hogy itt vagyok?
-Ne butáskodj Lenny! Elsem tudom mondani, mennyire örülök neked!
Majd egy puszit adott Len arcára.
-Viszonozhatom?-kérdezte Len vágyakozoan.
-Szeretném!:- jelentette ki Trey.
Mindketejük ajka csókban fort össze.
Yoh egy pár pillanatig az ajtóban figyelte őket, majd szép halkan becsukta magaután az ajtót, és elment.
Trey és Len jó ideig még csókoloztak, semmivel se törödve...csak egymással...egymással míg világ a világ.
Vége........legalábbis egyenlőre!
|