7. r�sz

- Ez nem igazs�g – mondta Ri�. – Mindenkinek el�bb siker�l egy l�nyt megtal�lnia, mint nekem.

- Hagyd m�r, szerintem csak bl�ff�l. – legyintett Trey. – Ki akarna vele j�rni?

Lizi szeme szikr�kat sz�rt.

- Mondjuk �n – sziszegte.

A fi�knak leesett az �lla.

- Te k�pes vagy egy ilyennel le�llni? Tal�lhatn�l ezer jobb pasit, mint p�ld�ul minket – mondta Trey �s biztat�an vigyorgott.

- �����… Ink�bb nem – motyogta Lizi d�bbenten.

Trey kiss� s�rt�d�tten hallgatott. Lizi szint�gy, �sszefont k�zzel. Mindenki csendben maradt.

- Fi�k, �n nem akarok senkit kiny�rni – sz�lalt meg b�k�t�en Zik.

- Ja, majd hisz�nk is neked.

- Igazat mond. – sz�lalt meg Yoh. A t�bbiek t�tott sz�jjal meredtek r�.

- Lizi mondta, hogy � – Ren Zik fel� b�k�tt – a te enged�lyeddel van itt, Yoh.

S�lyos csend telepedett a szob�ra. Yoh �gy �rezte, most sz�vesebben lenne ak�r Anna kik�pz�s�n, vagy b�rhol… B�tors�g, Yoh! – biztatta mag�t, m�g v�gre Lizi felmentette a magyar�zkod�s al�l.

- Igen, az � enged�ly�vel van itt. – feleselt. – Tal�n az�rt, mert � kicsit rugalmasabb, mint ti! Nem tudj�tok elfogadni a v�ltoz�st! Egyed�l Yoh k�z�letek az, aki megl�tja az emberekben a j�t, mikor m�r senki nem hisz nekik! Egyed�l neki van es�lye a S�m�nkir�ly c�mre!

A l�ny utols� mondata �gy has�tott a fi�k sz�v�be, mintha t�rt d�ftek volna bel�. Lizi r�hib�zott egy gyenge pontjukra: mindannyian tudt�k, hogy Yoh sokkal er�sebb s�m�n n�luk. Renen l�tszott, hogy agyon�tn� Lizit, ha n�la lenne a guan-daoja.

- Nyugi Ren. �gyis tudom, mit csin�lsz. Nem tudsz meg�tni – mondta nagyon nyugodtan, amire a megsz�l�tottnak m�r v�gk�pp el�llt a szava. – Rendben. Ha ezt megbesz�lt�k…

Nemes egyszer�s�ggel k�zen fogta Ziket, �s kivezette az �mul� csapaton �t. Az ajt�b�l m�g visszasz�lt:

- Nem akartam senkit megs�rteni, mert az nekem nem kenyerem. De ez az ostobas�g, amit ti m�veltek…

Megcs�v�lta a fej�t, majd becsukta az ajt�t maga ut�n. A k�t s�m�ncsapat mag�ra maradt a bor�s gondolatokkal.

Zik �s Lizi csak mentek, mentek. Zik ir�ny�tott, a l�nynak fogalma sem volt r�la, merre mennek. M�r r�gen elhagyt�k a h�zat is, a tet� sem l�tszott. Lizi agg�dva tekintett vissza, a v�gtelen f�k k�z�. Egy erd�ben voltak. Zik meg�llt, de ezt bar�tn�je nem vette �szre, �s nekiment.

- Bocsi – suttogta a f�lhom�lyban. Ide m�r a napf�ny dereng�se hatolt csak le, m�g d�lben is f�lig s�t�t volt.

- Nem kell suttognod – hallotta Zik hangj�t Lizi. – Nincs itt senki, aki b�ntana t�ged.

De mi�rt j�tt�nk ide? – koncentr�lt Liz er�sen a k�rd�sre. M�r belef�jdult a feje az �sszpontos�t�sba, mikor v�gre el�rte c�lj�t: eml�kek, �rz�sek, kavarg� gondolatok: mind, mintha a saj�tja lenne. Egy pillanat m�lva er�s �t�st �rzett, �s elter�lt a f�ld�n. Meglepve nyitotta ki a szem�t, �s Ziket l�tta a t�zkarddal a kez�ben. A kard a tork�nak volt szegezve. Lizi nyelt egyet. Tudta, hogy azzal, hogy Zik gondolataiban kutatott, t�lment a hat�ron. �s ez�rt most b�nh�dni fog.

- Mit k�pzelsz, mit csin�lsz? – k�rdezte Zik d�h�sen. Szinte kiab�lt. – Ne k�pzeld azt, hogy csak te tudsz ilyen tr�kk�ket! Rent �tverhetted, mert � k�pzetlen s�m�n, de tudd meg, hogy �n ezerszer er�sebb vagyok, mint amilyen te valaha leszel!

Lizi behunyt szemmel t�rte a s�rt�seket. M�r hozz�szokott, hiszen a sz�leit�l minden nap hallott ilyen „j� sz�nd�k� kritik�t”. M�gis, f�jt neki, hogy ezt pont Zik mondja…

- Gyenge vagy – adta meg a kegyelemd�f�st v�g�l a fi�. Lizi sz�v�be mintha k�st d�ftek volna.

- Gyenge vagyok, �gy gondolod? – ekkor m�r a f�ld�n �lt, �s a f�ldnek is besz�lt. Hangja remegett. – �gy gondolod tal�n? Nem, nem vagyok az. Eg�sz �letemben arra neveltek, hogy s�m�n legyek, h�t ismerem m�r nagyon alaposan. �s m�g annyit: edzek, k�zd�k, takar�tok, f�z�k. Ezek ut�n, ha gyeng�nek hiszel…

- M�rpedig annak hiszlek – v�laszolt Zik g�nyosan mosolyogva. – Mint a sz�leid…

Lizi sz�v�ben megforgatt�k azt a k�st.

- A sz�leim… - teleszaladt a szeme k�nnyel. – Te �lted meg �ket… Amikor megl�ttalak, azt hittem, magadhoz veszel a sz�leim k�rp�tl�s��rt… De r�j�ttem, hogy a sz�leim neked semmit nem jelentettek… Gondoltam, akkor tal�n �n majd fogok… De nem �rtem neked sem semmit… - a f�ldre csapott f�jdalm�ban. Zik nyugodtan n�zte a l�ny szenved�s�t. Igaza volt: Liz semmit sem jelentett neki, csak m�l� kaland volt, semmi m�s… De mit jelent ez neki: a vil�gon semmit. � magasabb c�l�rt k�zd. Mit jelentett ez szeg�ny l�nynak, akit m�g sohasem szerettek: hal�los szerelmet.

- Mikor tal�lkoztunk, �reztem, hogy kett�nk sorsa ugyanaz. Szeretet n�lk�l �lni… �n �gy szomjaztam a szeretetre, mint sivatagi v�ndor egy korty v�zre, de sosem kaptam meg. Tal�lkoztunk, bar�tok lett�nk, de �reztem, hogy valami rossz fog t�rt�nni… �s igazam lett, ide hozt�l, hogy k�nozz…

- Nem foglak b�ntani. Nem �tlek meg.

A l�ny b�szk�n feln�zett.

- Engem meg�thetsz, de nekem fizikai f�jdalmat nem okozhatsz…

- Megl�tjuk.

Lizi ism�t a tork�ra szegezve �rezte a t�zkardot. Azt�n Zik felemelte a fegyvert, �s les�jtani k�sz�lt. Lizi nem egyes�lt a szellem�vel, nem haszn�lta a furijokuj�t sem. Mikor a kard a k�zel�be �rt, egyszer�en felemelte a karj�t.

A v�r piros es�k�nt hullott a f�ldre, mely moh�n felitta. Lizi karj�n hossz�, m�ly v�g�s piroslott. Zik d�bbenten n�zett r�.

- Neked elment az eszed.

Lizi nehezen kipr�selt mag�b�l egy fanyar, s�r�s mosolyt.

- Engem nem tudsz �gy b�ntani, hogy f�jjon. – suttogta b�szke szemmel.

Zik elmosolyodott. De most nem l�gy, hanem g�nyos, megvet� mosoly j�tszott az ajkai k�r�l.

- Teh�t neked a f�jdalom semmi. L�ssuk, mit sz�lsz ehhez.

A l�ny f�lve tartotta karjait a feje f�l�, a karj�r�l a ruh�j�ra csepegett a v�r. Meglepet�s�re Zik megfogta a karj�t. Ugyanakkor h�l�s volt �rte, hogy az �p kez�n fogta meg. Zik lassan felfel� h�zta, m�g v�g�l a l�ny fel�llt. Lizi lehajtotta a fej�t. �gy n�zett ki ott, mint egy szerencs�tlen kis m�kus. Zik az �lla al� tette a kez�t, �s felemelte a l�ny fej�t.

- Nem is vagy olyan gyenge. Nekem egy id�re most el kell mennem. Nem fogjuk egym�st l�tni. De lehet, hogy te m�r csak az angyalokkal tal�lkozol.

Megcs�kolta Lizit. Mikor elengedte, a l�ny arc�n csorogtak a k�nnyek. Megfogta a l�ny csukl�j�t, �s szinte a f�ldh�z v�gta. A sebes�lt al�ltan ter�lt el.

- Viszl�t, kedvesem.

Let�pett egy rongyot a k�peny�b�l, bek�t�tte Lizi seb�t, majd elnyelte �t az �jszaka.

Lizi azonban m�r nem volt olyan �llapotban, hogy b�rmit �rezni tudott volna.

- Ren mester, megtal�ltam! – hangzott egy m�ly hang� ki�lt�s az �jszak�ban. Bason, a szellem az erd� felett lebegett.

- Rendben, sz�lj a t�bbieknek is! – v�laszolt Ren.

- Nem kell, itt vagyunk! – lihegett Yoh. Futva j�tt a csapattal a tiszt�sra. A l�tv�nyt�l azonban f�ldbe gy�kerezett a l�buk.

Lizi al�ltan fek�dt a f�v�n, selymes haja most k�cosan ter�lt sz�t k�r�l�tte. Karj�n v�res kend�, l�ba sebes, csukl�j�n l�tszott, hogy valaki er�sen megszor�totta. Fej�r�l lomha patakk�nt csordog�lt a v�r.

- Lizi! – ki�ltott fel Yoh k�ts�gbeesetten. Odarohant a l�nyhoz, �s megr�zta. – Lizi, �lsz m�g?

Nem �rkezett v�lasz.

- Lizi! – Yoh m�g er�sebben r�zta. A l�ny feje b�bk�nt billegett jobbra-balra. Nem l�tszott benne �let. – Azonnal k�rh�zba kell vinn�nk! Ha megtudom, ki tette ezt…

- Gyere haver, most ne ezzel t�r�dj. A f� a csaj – nyugtatta Trey. – Vigy�k el a k�rh�zba, nincs olyan messze. M�g biztos seg�teni tudnak rajta.

A tiszt�sra s�lyos cs�nd ereszkedett. Mindannyian ugyanarra gondoltak: mi van, ha m�gsem…

A k�rh�zban �t perccel k�s�bb az eg�sz csapat gondterhelten n�zett Lizire: az orvosok azt mondt�k, az kisebb csoda lenne, ha t�l�ln�. A karj�n nagyon m�ly a v�g�s, a csukl�ja megr�ndult, kisebb fejt�r�st is szenvedett, �s mell� m�g egy-egy csont elt�rt.

Yoh m�g �jjel sem mozdult mell�le. �rizte a l�nyt, m�g a t�bbiek csak kisebb csoportokban j�rtak be. Szomor�an meredt a sz�p arcra, amely most �lettelen�l pihent feh�r p�rn�k k�z�tt. Nem tudta elviselni, hogy egy bar�tot �gy kell viszontl�tnia. R�ad�sul pont veszeked�s ut�n.

Azt�n n�gy nap m�lva Lizi �vatosan behajl�totta az ujjait. Yoh v�rakoz�an n�zett r�, de m�s nem t�rt�nt. Akkor j�tt be a t�bbi fi�. A l�nyok otthon maradtak, takar�tottak, f�ztek. Lyserg sem j�tt el. Zik sem.

- Szerintetek fel�bred m�g?

- Nem tudjuk Trey, �s nem mondok �jdons�got, ha kijelentem, hogy MINDENKIT EZ �RDEKEL!!!

- Nyugi Ren, olyan piros vagy, mint a paradicsom! T�nyleg, mes�ltem m�r, hogy…

A k�vetkez� pillanatban hatalmas csattan�s hallatszott. Ren r�vid �ton padl�ra k�ldte Joc�t.

- Nyugodj m�r meg, haver! Mindenki ideges…

Ren becsapta maga m�g�tt az ajt�t.

- Ennek meg mi baja… - n�zett ut�na Trey fejcs�v�lva.

- Csak fesz�lt. Mindenki az – v�laszolta b�lcsen Ri�.

- Nem mindenki. Yoh, hogy b�rsz olyan nyugodtan �lni, mintha nem is melletted haldokolna valaki?

- Mert tudom, hogy nem lesz baja. Visszaj�n.

- De j� neked… �n m�r nem tudom, mit higgyek.

A szob�ra megint cs�nd ereszkedett, �s ebben a csendben egy halk kis hang suttogta:

- Itt vagytok?

A fi�k �gy pattantak fel a sz�kekr�l, mintha dar�zsf�szekre �ltek volna.

- Ren, gyere be, �l! Lizi �l! – kiab�lta Trey. A k�vetkez� pillanatban egy nagy BAMM-mal kit�rult az ajt�, m�g�tte a hitetlenked� Ren.

- Ne kiab�ljatok… - Lizi hangja ijeszt�en gyenge volt.

- Hogy �rzed magad?

Lizi er�tlen sz�ve nagyot dobbant erre a hangra. Az ajt�f�lf�nak t�maszkodva ott �llt a mosolyg� Zik.

- B�rom a szarkazmusodat… - Lizi v�gre kinyitotta a szem�t, �s egy f�jdalmas pillant�st vetett a fi�ra. A t�bbiek �gy kapkodt�k a tekintet�ket k�z�tt�k, mintha teniszmeccset n�zn�nek. Zik tov�bbra is g�nyosan mosolygott.

- Bocs, de valaki megmondja, mi az a szarkazmus? Ziknek madara van?

- Fogd be, Joc�!

- Hagyj�tok m�r, szerintem ez vicces volt.

- T�ged t�nyleg kicsit t�l er�sen �t�ttek meg, Lizi…

Lizi der�sen mosolyogva hallgatta a vit�t, hogy Joc� vicces-e vagy nem. Csak akkor komolyodott el, amikor pillant�sa tal�lkozott Zik�vel. A fi� szinte rajta mosolygott. Lizi �rezte, hogy ha a t�bbiek nem lenn�nek ott, nevetne: milyen gyenge vagy, �n megmondtam!

- A S�m�nbajnoks�ggal kapcsolatban semmi h�r? – k�rdezte Lizi.

- Csak annyi, hogy m�r mindannyian megkaptuk a k�vetkez� p�ros�t�sokat. – felelte Morty.

- H�t te is itt vagy? – mosolyodott el Liz.

- Persze. Nem gondoltad volna, hogy hagyunk a p�cban egyed�l – Morty biztat�an r�vigyorgott.

- Te t�nyleg j� kis bar�t vagy – nyugodtan tudtak besz�lgetni, mert Joc� m�g mindig arr�l pr�b�lta meggy�zni a fi�kat, hogy j� viccei vannak, amit �k hangosan elleneztek. – Ren nyugi, ne �sd meg…

Joc� akkor m�r a falon terpeszkedett, mintha felragasztott�k volna.

- Ren mester, gondolj a Hogyan… - kezdte volna Bason, de Ren k�zbev�gott.

- Ha m�g egyszer emlegeted nekem azt a k�nyvet, elt�vozhatsz! – ord�totta. Lizi kipattant az �gyb�l.

- Ren, nyugodj le! – tette a fi� v�ll�ra a kez�t, mire az d�h�sen lel�kte. Lizi d�bbenten �llt mellette. M�g sose r�zt�k �gy le. Ren is zavarban volt, mikor r�j�tt, kivel b�nt �gy.

- Ne haragudj… Csak… - a l�ny szeme megtelt k�nnyel. – Mindegy, menjetek el! Senkit nem akarok l�tni!

Zokogva borult vissza az �gyra. A t�bbiek lassan kisz�lling�ztak. Egyed�l az Asakura ikrek maradtak benn.

- Lizi, mondd el, mi t�rt�nt! – k�rte Yoh. Lizi megr�zta a fej�t.

- Nem mondhatom el – h�pp�gte. – Majd elmondja �! – Zikre mutatott, aki eddig laz�n a falnak d�lve �llt.

- Mi�rt pont �? – �rtetlenkedett Yoh. – Mi k�ze van Ziknek ehhez?

Lizi felemelte a kez�t, jelezve, hogy mindenki maradjon cs�ndben.

- Santana, n�zd meg, hallgat�znak-e – suttogta a szellemnek.

Santana kinyitotta az ajt�t, aminek k�vetkezt�ben az eg�sz csapat el�reesett, ugyanis a kulcslyukn�l hallgat�ztak. Zavartan �lltak fel.

- Iz�… Bocs Lizi, csak �rdekel, mir�l van sz� – hebegte Trey elv�r�s�dve.

- Semmi baj – Lizi hangja nyugodt volt. – Csak meg kell �rtenetek, hogy el�bb vel�k szeretn�k besz�lni. Elmondom majd nektek is. Menjetek haza, l�gy sz�ves.

- Igenis, Lizi kisasszony! – mondta Ri� el�z�kenyen, �s elkezdte kifel� terelgetni a csapatot. Mikor �jra becsuk�dott az ajt�, Lizi Yoh fel� fordult.

- T�bb k�ze van, mint gondoln�d.

- Igen – v�gott k�zbe Zik. Hangja szemtelen�l nyugodt volt m�g mindig. – Ugyanis �n voltam.

Yohnak leesett az �lla, �s j� ideig nem is vette �szre. Azt�n becsukta a sz�j�t, �s nyelt egyet.

- Ne vicceljetek, �n komolyan k�rdeztem – kezdte bizonytalanul.

- Nem viccelek. N�zd meg ezt a v�g�st: ilyet csak a T�zkard tud csin�lni – Lizi letekerte a k�t�st, �s megmutatta a sebet Yohnak. A fi�k visszah�k�ltek a l�tv�nyt�l. A karj�n m�ly v�g�s t�tongott, �s egy kiss� meg is �gett. – Na l�tod. Sok furijoku kell ahhoz, hogy egy seb �gy n�zzen ki. �s csak egy embert ismersz, akinek nagyon-nagyon sok furijokuja van. – Liz Zikre n�zett. – � pedig itt van a szob�ban.

- Igen, �n voltam. – l�pett el�re Zik. – Egy�ltal�n nem b�nom. Meg�rdemelte.

Lizi szeme teleszaladt k�nnyel.

- Nekem nem baj. Megszoktam m�r, hogy akir�l azt hittem, bar�t, ellens�gg� v�lik – zokogta. – Az egyetlen, ami f�j, hogy gyeng�nek nevezt�l. Ha tudn�d, min mentem kereszt�l, m�g v�gre itt vagyok, nem mondan�l ilyet!

- Bocs, de ez nem igaz�n �rdekel.

- De mi t�rt�nt? – �rtetlenkedett Yoh.

- Majd elmondja Miss Nem Vagyok Gyenge Kisasszony – g�nyol�dott Zik.

- Ut�llak Zik, tudd meg! – ki�ltotta Lizi. Zik csod�lkozva n�zett r�.

- Igen? Majd megl�tjuk. – egy lobban�s, �s elt�nt.

- ZIK!!! – ord�tott a l�ny. Yoh r�m�lten h�k�lt vissza. M�g nem l�tta a mindig nyugodt l�nyt ennyire kiborulni.

- Nyugi, Lizi! – nyugtatta. Lizi fel�lt az �gyban, �s arc�t a kez�be temetve zokogott. – Nincs semmi baj.

- De van – h�pp�gte a l�ny. – T�nkreteszem a saj�t �letemet, az nem baj. De m�sok�t is…

- Nem baj? – h�ledezett Yoh. – A te �leted nem baj?

- �n m�r megszoktam.

Egy p�r percig n�ma cs�nd volt. Azt�n �jra Lizi sz�lalt meg:

- Figyelj, Yoh… Ezt nem kellene elmondani a t�bbieknek. Ugye nem mondod el?

- Valahogy meg fogj�k tudni.

- �g�rd meg, hogy nem t�led fogj�k megtudni.

- Meg�g�rem.

- K�sz�n�m, Yoh. – a l�ny szeme h�l�san csillogott. – Akkor elmondom, mi t�rt�nt…

Mes�lt, csak besz�lt egy f�l �r�n �t. Yoh gondterhelten hallgatta.

-… Azt�n azt mondta, hogy egy id�re el kell mennie, �s nem fogunk tal�lkozni. A f�ldh�z v�gott, �s onnant�l nem eml�kszem. – mire a l�ny id�ig �rt, �jra r�t�rt a s�r�s. – Nem szoktam pedig s�rni – t�r�lgette a k�nnyeit. – Nem is tudom, mi van velem… De ez annyira f�j…

Yoh meg�rt�en b�lintott.

- De a legnagyobb baj az, hogy �rzem: nem mondta el, mi�rt tette ezt…

- De h�t azt mondta, hogy a gyenges�ged…

- Nem – v�gott k�zbe Lizi. – Nem ez volt az oka. �rzem, �s amit �n �rzek, az �ltal�ban helyes. Ugyanis f�lig j�s vagyok. – Yoh d�bbenten meredt r�. Liz elmosolyodott. – Igen, egy r�sz s�m�n, itako, j�s, m�gus, sz�val igazi kis kever�k vagyok. De n�ha haszna is van.

- V�o – Yoh elismer�en f�ttyentett. – Sz�nes egy�nis�g vagy…

- Nem tudom, k�pes leszek-e m�g valaha is nevetni… - Lizi f�radtan h�trad�lt az �gyban, �s elnyomta az �lom.

Lizi nyugodtan aludt, nem zavarta senki. Yoh �vatosan becsukta maga m�g�tt az ajt�t. �tk�zben azon t�rte a fej�t, amit Lizi mondott, na meg persze hogy mit mes�ljen be a fi�knak.

�jf�l volt, a szell� h�v�sen legyezte az alv� l�ny arc�t a nyitott ablakon �t. A mez� vir�gainak friss illat�t hozta mag�val, �s az �g�retet, hogy minden jobb lesz. Az �lom csal�ka rem�nye nyomban kir�ppent Lizi szem�b�l, amint egy meleg k�z az arc�hoz �rt.

A k�z elkezdte simogatni az arc�t. L�gyan, finoman, mint azt egy perce a szell� is tette. Ugyanakkor Lizi �rezte, hogy valaki �l mellette az �gyon. Ez a valaki most f�l� hajolt. Lizi puha ajkak �rint�s�t �rezte az arc�n. Ugyanakkor az idegen ezt suttogta a f�l�be:

- �bren vagy?

- Igen – felelt halkan a l�ny. – Mi�rt j�tt�l vissza, Zik? – a hangj�ban nem volt szemreh�ny�s, d�h, harag vagy s�rtetts�g, azzal a v�gtelen szeretettel besz�lt, ami mindig is jellemezte t�rsas�gban. �vatosan fel�lt.

- Miattad – a fi� hangja szomor�an csengett.

Lizi a szem�be n�zett, �s ekkor vette �szre, hogy k�nnyek csillognak benne. Zik finoman az arc�hoz �rintette a kez�t, mire Lizi megfogta. Hirtelen �t�lelte a fi� derek�t.

- Miattam j�tt�l vissza? Ha Yoh elkap, nagy balh� lesz bel�le.

- Tudom. De miattad ezt is v�llalom.

Lizi felemelte a fej�t. Zik az �l�be vette a l�nyt, �s �vatosan simogatni kezdte a haj�t.

- Haragszol r�m, ugye?

- Nem. Nem haragszom, nem szoktam. Csak f�j, amit tett�l.

- Ugye nem mondtad komolyan, hogy ut�lsz?

- Csak d�h�mben mondtam. Persze, hogy szeretlek.

Zik sz�v�t megmelengett�k ezek a mondatok.

- �s hogy �rzed magad?

Lizi s�hajtott egyet.

- „T�rsas�ga l�ngz� �rzem�nyek,

K�nos eml�k, �s kihalt rem�nyek.”

Ha k�lt�ien fogalmazunk, k�r�lbel�l ez.

- �s mi�rt kihalt a rem�ny?

- Mert tudom, hogy nem szeretsz.

Zik meglepetten n�zett a l�nyra.

- Mi�rt nem? Ezt honnan szedted?

- Van annyi eszem, m�g ha gyenge is vagyok. – a l�ny szomor�an leszegte a fej�t. – Kil�pek a viadalb�l.

Zik azt hitte, nem j�l hall.

- Te? T�bb es�lyed van, mint Ren Taonak!

Lizi felemelte a fej�t. Pillant�sa tal�lkozott Zik�vel. A fi� elmosolyodott.

- Itt besz�lgess�nk, vagy m�shol jobb lesz?

- Hogyan megy�nk innen el?

- B�zol bennem?

- Persze.

Zik az ablakhoz ment, �s kit�rta. Alattuk t�z emelet m�lys�gben ter�lt el a s�t�t f�ld. Nem l�tszott sehol f�ny.

- Akkor gyere ide.

Lizi engedelmesen odament az ablakhoz.

- Mit akarsz csin�lni? – k�rdezte vacogva.

- Kiugrani – felelte nyugodtan a fi�.

- MICSODA? – vis�totta Lizi, de Zik befogta a sz�j�t.

- Azt mondtad, b�zol bennem, de ne sik�ts mert lelepleznek – suttogta megnyugtat�an.

- �n nem merek kiugrani – v�laszolt remegve a l�ny. – Legal�bb �rok egy cetlit Yoh-nak, hogy ne keressen, majd megyek vissza a h�zba.

- Ok�.

Lizi gyorsan lefirkantotta, hogy ne v�rj�k, majd odament Zikhez, �s megfogta a kez�t.

- Na j�, ha te mondod… - behunyta a szem�t.

Zik elrugaszkodott a p�rk�nyt�l, maga ut�n h�zva Lizit. A harmadik emelet magass�g�ban azt�n egy t�zg�mb l�ngol� oldala t�nt fel k�r�l�tt�k. Lizi �szt�n�sen belekapaszkodott Zik karj�ba, �s k�zelebb h�z�dott hozz�. A t�zg�mb elt�nt.

Nem messze onnan, az erd�ben bukkant fel k�t utas�val egy�tt. Mikor leereszkedtek, Lizi enyh�n t�molygott, v�g�l le�lt a f�be.

- Soha t�bbet… - motyogta. Arca olyan s�padt volt, mint a feje f�l�tt f�nyl� telihold. – Soha t�bbet… Ilyet nem…

Zik mosollyal ajk�n �lt le mell�.

- Rossz volt? �n nem �reztem soha, hogy rossz lenne…

- Nem tudom, olyan fura �rz�s volt… Nagyon meleg, forr�…

- Akkor az er�m m�g nem fogadott el teljesen.

- Az er�d?

- Igen. Tudod, mikor egyes�ltem a Szellemek Kir�ly�val… Egy pillanat, ne �lj�nk itt s�t�tben.

T�z lobbant fel el�tt�k a tiszt�s k�zep�n. A l�ngok halk ropog�ssal j�rt�k t�ncukat, s f�stj�k fak� k�s�rtetk�nt sz�rnyalt a felh�s �g fel�. Zik �s Lizi k�zelebb h�z�dtak a t�zh�z.

- Ott tartott�l, hogy a Szellemek Kir�ly�val egyes�lt�l.

- Igen. Mikor egyes�ltem vele, r�szt kaptam a hatalm�b�l. �gy gondoltam, m�r nem lehet t�bb er�m, de m�gis kaptam m�g. �gy �reztem, felrobbanok.

„A kis szer�ny” gondolta Lizi.

- Ez�rt tudtak Yoh �s a t�rsai v�gezni velem. Nem az�rt, mert Yoh olyan er�s �s k�l�nleges s�m�n. Hanem mert �letem leggyeng�bb pillanat�ban kaptak el. Az er� r�szemm� v�lt, seg�tett abban, hogy visszat�rjek. De nem csak emiatt tudtam visszaj�nni. �reztem, hogy valakinek sz�l�t a sz�ve, mint Yoh-t a bar�tai, de ez az �rzelem er�sebb volt…

Lizi elpirult. �rezte a c�lz�st a mondat m�g�tt.

- Amikor visszaj�ttem, elindultam Toki� fel�. Nem volt k�nny� �t, Amerik�b�l id�ig. A vil�g k�t v�ge. Te honnan j�tt�l el id�ig?

Lizi meglepetten n�zett a barna szemp�rba, melyben a t�z t�nca f�nylett. Zik m�g sosem k�rdezett t�le semmit, amiben a szavak m�g�tt ilyen k�v�ncsis�g b�jt volna meg.

- �n Eur�pa sz�v�b�l – felelte a l�ny a t�zbe meredve. – Egy Magyarorsz�gnak nevezett kis orsz�gb�l. Kicsi, de gy�ny�r� sz�p, az Alf�ld a v�gtelen b�zamez�kkel, a M�tra a zordon fenyvesekkel… Abban a kis orsz�gban �sszezs�folta a Teremt� a term�szet �sszes sz�ps�g�t – ezt tiszta szeretettel mondta, l�tszott rajta, hogy lelke a k�lt�k vil�g�ba rep�lt, m�r t�l van ezen a f�ldi vil�gon, a telihold tiszta f�ny�n�l sz�rnyal a magasban… - De onnan is elmentem. Amerik�ba utaztam, min�l t�volabb a sz�l�i h�zt�l. H�napokig bolyongtam �ttalan utakon a Nyugati-sivatagban, m�g v�g�l r�tal�ltam a Patch indi�nok t�rzs�re. Silva mag�hoz vett, tan�tott engem, megismertetett a s�m�ns�g magasiskol�j�val. K�pzett harcosnak sz�m�tottam, aki mellett elt�rp�lnek az olyanok, mint Ren Tao. Akkor �reztem magamat el�sz�r boldognak. �r�m�met be�rny�kolta ugyan sz�leim hal�lh�re, de egy k�sz �telt sem tettek el�m soha az asztalra, mi�rt b�nk�dtam volna? Azt�n megjelent a jel. Silva �tnak ind�tott Toki�ba, hogy itt legyek, ha elkezd�dnek a csat�k. Innen a m�sodik k�rben ism�t visszamentem Amerik�ba, Dobyvillage-ben azonban Silva el volt foglalva, magam maradtam h�t ism�t. Azt�n lef�jt�k az eg�sz harcot, �s ism�t ide kellett j�nn�m, v�rni az �j kezdetet. �s itt tal�lkoztunk. – a l�ny elmosolyodott. – Onnant�l m�r tudod a t�rt�netet. De b�rmerre is j�rtam, a sz�vem mindig hazah�z Magyarorsz�gra… Ha majd v�get �rnek a s�m�nharcok, tal�n ell�togatok haza… - a mondat abszurdit�sa kiz�kkentette a m�l�z�sb�l. �sszen�ztek, �s tudt�k, hogy mindkett�j�knek ugyanaz j�r a fej�ben. – De k�l�n�s… Ha v�get �r a Bajnoks�g… - Lizi beleborzongott a mondatba. – Mi lesz akkor?

- T�nyleg �rdekes mondat volt ez, de eddig senkinek nem jutott esz�be, hogy akkor mi lesz? – k�rdezte Zik. M�r � is �rezte a l�ny lelk�ben kering� nyugodt, m�l�z� �llapotot, a sz�rnyal�sa mag�val ragadta, nehezen t�rt vissza a f�ldre.

- S�m�nharcok n�lk�l semminek semmi �rtelme nem lesz – roskadt mag�ba Lizi. Sz�rnyait mintha lenyest�k volna, gondolatait ketrecbe z�rta a megd�bbent� �szrev�tel. – Mit fogunk csin�lni? Yoh azt mondan�, hogy csapunk egy nagy bulit, de ez valahogy nem nyugtat meg… Silva mindig Sz�lszellemnek h�vott, ami�rt a gondolataim mindig elkalandoznak – mosolyodott el. De a mosoly gyorsan lehervadt ajk�r�l. – Eg�sz �letemben s�m�nnak tanultam, hogy fogok meg�lni? – s�hajtotta.

- Nem leszel egyed�l – suttogta Zik ink�bb a l�ngoknak, mint a l�nynak. – De �n nem foglak szeretni…

A balzsamos leveg� Lizi sz�m�ra j�ghideg �s cs�p�s lett, gondolatait megdermesztette, �s mint amikor madarak keringenek haldokl� t�rsuk k�r�l, a fej�ben a rem�nyek is �gy tettek, de itt az �sszes rem�ny meghalt a l�ny sz�v�ben. Leszegte fej�t. T�volabb akart h�z�dni Zikt�l, hogy ha m�r nincs rem�ny, ne is keltsen hi� �br�ndokat test�nek k�zels�ge. Zik azonban elkapta a csukl�j�t.

- Nem az�rt, mert veled van baj. – suttogta tov�bbra is a t�znek. – Nekem nincs sz�vem, nem tudok szeretni… Nem tudok �rezni.

Lizi szem�ben �jralobbant a t�z.

- Ezen tudok seg�teni – mondta halkan. Zik k�tkedve n�zett r�. – Gyere ide �s hunyd be a szemed…

Lizi hozz�b�jt Zikhez, majd a fi� becsukta a szem�t. Lizi felemelte a fej�t.

Zik puha, meleg ajkak �rint�s�t �rezte az ajkain. Ahogy Lizi h�v�s keze hozz��rt az arc�hoz, a b�re bizsergett, eg�sz bens�je egy boldog, �des remeg�s volt, ahogy a l�ny cs�kja sz�tolvadt a test�ben, �tmeleg�tette, felforr�s�totta… �gy �rezte, m�r nem sz�m�t a bajnoks�g, ak�rmi t�rt�nj�k, v�denie kell a l�nyt… �s szeretni fogja, igen.

Azt�n egyszer a v�gtelen boldogs�gnak is v�ge lett. Ajkaik elv�ltak egym�st�l, Lizi szem�ben tiszta, sz�p t�z �gett, ahogy Zikre emelte pillant�s�t.

- Ugye van sz�ved, k�l�nben nem �rezn�d �gy magad – suttogta a l�ny. Hangosan nem mert megsz�lalni, nehogy ez a gy�ny�r�s�g, ami kettej�k sz�v�be sz�llt, mint t�r�keny kismad�r, elsz�lljon.

- Van – v�laszolt Zik. – �s a sz�vem mind�r�kre szeretni fog…

- �s mit kapok? – kuncogott a l�ny. Zik �rtetlen�l meredt r�, mire Lizi megmagyar�zta: - Bebizony�tottam, hogy van sz�ved, cser�be �n is kapok valamit?

- Persze, amit csak k�v�nsz.

- Azt r�d b�zom, mit teszel. – Lizi szem�ben pajkoss�g l�tszott, Zik elmosolyodott. Felemelte Lizi fej�t, �s viszonozta a cs�kot.

- Ez… fantasztikus volt! – susogta a l�ny. – Zik, �n… El sem tudom mondani, mennyire szeretlek!

- Nem vagy egyed�l. V�gre szerethetek… - Zik �t�lelte Lizi v�kony derek�t. – Szerethetlek… �r�kk�…