1. r�sz

H�v�s, es�s nap k�sz�nt�tt be. A toki�i h�z udvar�n r�zs�k ny�ltak.

Yoh aznap a szok�sosn�l is lust�bban kelt f�l. Ha rajta m�lt volna, aznap az �gyban maradt volna. De nem rajta m�lt.

- Kifel� az �gyb�l, gyere m�r! – Anna parancsol� hangja kir�ngatta a f�l�lom kellemes �llapot�b�l.

- Na de Anna, esik az es� – n�zett ki az ablakon Yoh f�radtan.

- Igen, teh�t jobban fogsz sietni a fut�ssal. M�r ha a haverjaiddal �ssze akartok j�nni d�lut�n – jegyezte meg Anna. Nem nagyon volt �ny�re, hogy Yoh d�lut�n edz�s helyett egy kis �sszej�vetelt akar tervezni. Pedig k�sz�lni kell, kezd�dik a S�m�nbajnoks�g, mondta mindig Yoh-nak. Yoh-t viszont ez nem igaz�n �rdekelte.

Yoh ennek hallat�n kipattant az �gyb�l, ami n�la meglehet�sen ritka pillanat volt. Gyorsan mag�ra kapta feh�r ing�t, z�ld nadr�gj�t, �s elmaradhatatlan k�ves nyakl�nc�t. Az egyik k�v�n egy kis karcol�s l�tszott. Azt is tudta, hol s�r�lt meg a fekete k�. A karcol�s l�tv�nya esz�be juttatta, mi is t�rt�nt azon a bizonyos napon, mikor legy�zte Ziket.

Egyetlen dolog b�ntotta csak evvel kapcsolatban: mikor Ziket meg�lte, az utols� pillanatban egy sz�t s�gott Yoh-nak: testv�r. Ez Yoh-t r�szben d�h�tette, elv�gre Zik mikor viselkedett �gy, mint egy igaz testv�r? 13 �vig nem l�tta, nem is tudott r�la, azt�n egyszer csak j�n �s meg akarja �lni �t. Hol itt a testv�rs�g? M�sr�szt kiss� b�ntotta is Yoh-t. Elv�gre � nem az a t�pus volt, aki b�ntana b�rkit is, csak a S�m�nviadalokon bel�l harcolt. Zik meg�rdemelte, nyugtatta meg mag�t Yoh, �s k�vette Ann�t a konyh�ba.

- J� reggelt, Yoh! – k�sz�nt Morty. Mi�ta Yoh a bar�tja, mindenhova k�veti, ez�rt mivel elkezd�d�tt a m�sodik bajnoks�g, odak�lt�z�tt Yoh�khoz. Ennek n�ha � l�tta a k�r�t, mint ezen a napon is. Anna �t „fogta be” f�z�sre. Mortynak fel kellett vennie egy kis k�t�nyt, kend�t a fej�re, �s �gy f�z�tt. A serpeny�b�l finom illatok sz�lltak felfel�. Yoh j��z�en beleszagolt a leveg�be, csak azut�n k�sz�nt vissza.

- J� reggelt neked is – felelte egy nagy �s�t�s k�zep�n. – Seg�tsek f�zni?

- Nem, dr�g�m, te most kim�sz futni – Anna m�r ki is nyitotta a bej�rati ajt�t. Yoh megadta mag�t, �s korg� gyomorral, f�radtan kivonszolta mag�t az es�be. P�r perc m�lva Morty is k�vette a kis biciklij�n.

- Na most merre fussunk? – k�rdezte Yoh.

- A parkhoz mit sz�lsz? Nem j�rtunk ott m�r mi�ta elindult�l a viadalon. – v�laszolta Morty.

- Menj�nk – v�laszolta Yoh egy p�r m�sodperccel k�s�bb. M�g mindig a Zik-dolgon gondolkodott. Morty ebb�l semmit nem vett �szre, csak elkanyarodott a park fel�. A park f�v�n csillogtak a harmat- �s es�cseppek, a padok is vizesek voltak. A f�k �gair�l �temesen csepegett az es�. �sszefoglalva nem volt egy vid�m l�tv�ny.

Yoh egyszer csak megtorpant fut�s k�zben. Egy arcot l�tott az egyik fa m�g�tt, aki �t n�zte. Mire m�g egyszer odan�zett volna, az arc m�r elt�nt, csak egy hossz� hajtincs fellibben�se jelezte, hogy ott volt.

Morty nem vette �szre, hogy Yoh meg�llt, ez�rt egyenesen nekihajtott. A v�ratlan l�k�st�l Yoh elter�lt a s�ros f�ben. Lehet, hogy csak az �t�st�l csengett a f�le, amit a f�ldt�l kapott a v�ratlan es�s�rt, de Yoh mintha halk kacajt hallott volna…

- Az nem lehet – motyogta, mik�zben f�l�llt. – Az nem lehet, pl�ne itt nem… Nem lehet itt…

Miut�n Yoh lefutotta azt a p�r t�z kilom�tert, amit Anna aznapra ki�rt, Morty elb�cs�zott bar�tj�t�l. Yoh hazafel� indult. Nagy meglepet�s�re a kapuf�lf�n k�zzel �rott pap�rokat z�rgetett a sz�l.

Yoh-t azonban sokkal jobban nyugtalan�totta a m�sodik lev�l tartalma:

A lev�l nem volt al��rva. Ki akarhat vele s�rg�sen besz�lni? �s r�ad�sul ma lesz a haveri �sszej�vetel, nem lenne j�, ha az „idegen” a buli k�zep�n �ll�tana be. Yoh v�llat vont, bement a h�zba, hogy rendet tegyen �s el�k�sz�tse a harapnival�kat.

Mikor ezzel v�gzett, f�radtan levetette mag�t egy sz�kbe �s v�gign�zett m�v�n. A h�z szinte ragyogott a tisztas�gt�l, �s kiss� sz�nesebb is lett minden. A kis asztalon sorban �llt a chips, a k�la �s a pizza, �s m�g �tf�le r�gcs�lnival�. De Yoh tudta, hogy ez nem a kaj�r�l fog sz�lni: mindenki elmes�li, mit csin�lt az�ta, mi�ta elv�ltak �tjaik. Trey a messzi �szakr�l j�n, Ri�val �s Pilic�val, �s persze a kis Korival, Trey szellem�vel. Azt�n j�n Ren �s Jun, �k nem messzir�l, �k is abban a v�rosban �lnek, ahol Yoh. J�n vel�k egy�tt Bason, a k�nai hadvez�r szelleme is. Morty is meg�g�rte, hogy beugrik egy-k�t �r�ra. V�rj�k m�g Lyserget �s Cloe-t, a kis t�nd�rt; Joc�t, a „m�kamestert”, �s Miket, �k rep�l�vel j�nnek; Yoh az ujjain sz�molta a neveket �s a szellemeket. Azt�n sz�m�thatunk m�g Tamira, Conchival �s Ponchival, �s persze te is itt leszel, Amidamaru – sz�lt akkor megjelen� jap�n szamur�j szellem�hez Yoh.

- Az kilenc ember �s �t szellem – sz�molta Amidamaru.

- �s persze Anna �s �n – �s�tott Yoh. – Az tizenegy ember lesz.

- Faustot �s Eliz�t kifelejtetted – nevetett Amidamaru. – vagy �ket tal�n nem is akarod megh�vni?

- De, persze hogy – csapott a homlok�ra Yoh. – B�r �ket nem tudom elk�pzelni �gy bulizni…

- Az igaz is – v�laszolta Amidamaru m�g mindig nevetve.

Yoh ny�jt�zott egy nagyot, �s�tott, majd a j�l v�gzett munka �des tudat�val ott, helyben, �lve elaludt.

2. r�sz

Yoh cs�nget�sre riadt fel. Az �r�ra n�zett, majd �rtetlen pillant�st v�ltottak Amidamaruval. Ahhoz m�g t�l kor�n volt, hogy Anna vagy a vend�gek meg�rkeztek volna. Yoh nem tudott m�sra gondolni, mint hogy a titokzatos idegen k�v�nja ebben a percben lebonyol�tani tal�lkoz�s�t. Yoh �pp felkelt, hogy ajt�t nyisson, mikor Amidamaru megsz�lalt:

- Ne nyisd ki, Yoh! – a szamur�j az ajt�ra szegezte tekintet�t. – �rzem, hogy rossz dolog fog t�rt�nni, Yoh, ne nyisd ki!

Yoh azonban m�r elindult a szer�ny csenget�s ir�ny�ba. A cseng� �gy sz�lt, mintha megsz�laltat�ja nem is tudn�, mi�rt van itt, vagy el akarna menni. Ezt Yoh is furcs�llta. De az�rt kinyitotta az ajt�t, �s m�g akkor is h�trafel� besz�lt Amidamarunak, mikor az idegen ott �llt el�tte. �m amikor Yoh r�n�zett, egyb�l tudta: nem is olyan idegen… A hossz�, barna haj, a vajsz�n� k�peny, a csillagszalagos nadr�g. Ez a sz�j legut�bb k�r�rvend�en nevetett, mikor �, Yoh megpr�b�lta legy�zni; ez a k�z elsz�vta az � lelk�t; ennek a k�t szemnek a f�ny�t l�tta legut�bb �vegesen kihunyni a hal�llal… Nem t�l r�g l�tott testv�re, Zik �llt az ajt�ban. Yoh d�bbenten felny�g�tt.

- Te… Menj innen, Zik! Vagy v�gzek ve…

A mondatot nem tudta befejezni, ekkor ugyanis olyat l�tott, amit elk�pzelni sem tudott volna soha: egy k�nnycseppet b�tyja szem�ben…

***

- �s nehogy b�rki is megl�sson, mert abb�l hatalmas botr�ny lesz! – suttogta Yoh az �gy al� b�jtatott Zikhez.

- Ez annyira ciki… - morogta Zik paprikapiros k�ppel. – �n az �gy alatt…

- Pr�b�ld meg kib�rni, most mennem kell! �s ne feledd, csak este b�jhatsz ki! – hadarta Yoh elmen�ben, mert a cseng� t�relmetlen cs�ng�se azt kiab�lta, hogy gy�lekeznek a vend�gek.

- Megyek m�r! – ki�ltotta Yoh, �s lefutott a l�pcs�n. Az ajt�ban Trey, Pilica, Ri�, Kori, Tokagero �s Morty �llt. Yoh betess�kelte �ket, �s Trey azonnal r�vetette mag�t a chipsekre. Pilica s�hajtott egyet b�tyja viselked�se miatt, majd megad�an levetette mag�t egy fotelba. Ri� is le�lt, �s elkezdtek mes�lni.

- Na �s mi t�rt�nt veletek mi�ta nem tal�lkoztunk? – tette fel Yoh a k�rd�st, amir�l a nap sz�lt.

- �n csak j�rtam az orsz�gutakat, �s beugrottam Treyhez. Nem nagyon ment neki a motorszerel�s, h�t megb�tyk�ltem a j�rg�ny�t – mondta Ri� kiss� unottan. – Tokagero folyton sz�rakozott velem, m�r sz�tment a s�r�m a sok v�zit�nd�rked�s�t�l – ezt a mondatot m�r j�l l�that� inger�lts�ggel mondta. Ri�ra nem volt jellemz� a m�rgesked�s, de ha valaki az egy�ni frizur�j�t t�nkretette, azon nagyon be tudott d�h�dni. �s ez nem is volt olyan ritka…

- Na igen, Kori �s Pilica sem �ppen j� �tit�rs – s�hajtott Trey, mag�ra vonva ezzel a k�t eml�tett s�rt�d�tt pillant�sait. – Folyton nyavalyogtak, mikor bed�gl�tt a motor. Ri� semmi perc alatt megcsin�lta, �n is r�j�ttem volna.

- Persze, k�t h�t m�lva – g�nyolta Pilica. – De mi nem �rt�nk r�, a minik�ket kellett �j ingatlanba k�lt�ztetn�nk. Teljesen t�nkremennek a mez�k! – sop�nkodott.

Yoh j�t mulatott ezen, mert tudta, hogy a minik�k Trey �s Pilica sz�v�gyei. A messzi �szakon, ahonnan j�ttek, a minik�k vir�gok alatt �lnek, n�hol m�r �ten-hatan is, olyan kev�s a mez�, ahova k�lt�zhetn�nek. Kori, eredeti nev�n Kororo is egy minike volt, nem csoda, hogy �gy v�dte ezeket a szeretnival� kis l�nyeket. �m j�kedve kiss� be�rny�kol�dott, mikor a szob�ja fel�l gyan�s hangok hallatszottak, de ezt a t�bbiek nem vett�k �szre.

Ezalatt Yoh szob�j�ban m�g az el�bbin�l is pirosabb k�ppel hasalt Zik az �gy alatt.

- Ilyen nincs – morogta d�h�sen. – Ilyen nincs, hogy mik�zben S�m�nkir�ly lehetn�k, itt hasalok az �gy alatt!

Egy ideig m�g a sz�gyen�n d�h�ng�tt, azt�n el�m�szott az �gy al�l. Ahogy kib�jt, egy p�r r�gi f�nyk�p is kics�szott az �gy al�l. Zik k�v�ncsian emelte fel �ket.

Az egyiken Anna �s Yoh �llt, k�r�lbel�l n�gy �vesen. Anna sokat v�ltozott, a k�pen m�g ijedt kisl�nynak l�tszott. Yoh sz�lesen vigyorogva �tvetette a v�ll�n a karj�t, �s p�zolt a kamer�nak. Zik elmosolyodott ezen a k�pen. Azt�n egy m�sikat vett a kez�be.

Ezen is Yoh volt, egy �vvel k�s�bb. Ekkor m�r a f�l�n volt a nagy, narancss�rga f�lhallgat�, ami az�ta is megvan neki. Egy falev�lre koncentr�lt er�sen, mellette pedig ott �llt a nagyapja, Yohmei mester. Yohnak m�g nem volt k�t szabadon l�g� tincse az arca el�tt, a f�lhallgat� h�traszor�totta minden haj�t. Yohmei szigor�an n�zett r�. Yoh-t m�r ekkor S�m�nkir�lynak edzette. Yoh homlok�n r�ncok voltak az er�lk�d�st�l, de a lev�len nem v�ltozott semmi. Zik el tudta k�pzelni, mi j�tt ezut�n: Yohmei h�ts�n billentette Yoh-t, mire � beleesett a foly�ba. Zik halkan kuncogott.

Lassan lement a nap. Az �g alja v�rv�r�s volt, �s a nappalib�l vid�m zsivaj hallatszott. A vend�gek m�r val�sz�n�leg mind meg�rkeztek. Zik egy sz�ket h�zott az ablak el�, le�lt r�, �s elgondolkozott azon, ami az�ta a nagy nap �ta t�rt�nt vele.

Egy teljes h�napig �ton volt a Nyugati-sivatagb�l Toki�ba. Nem tudta, mi�rt indult el, nem gondolta, hov� megy, csak k�vette a meg�rz�seit, �s ment. Opacsoval cs�ny�n elb�nt a harc k�zben, ez�rt m�g a kisgyerek seg�ts�g�re sem sz�m�thatott a hossz� �t sor�n. Csak gyalogolt, �s csak akkor d�bbent r�, hova �rkezett, mikor megl�tta Yoh h�z�t. Nem akart ajt�st�l rohanni a h�zba, �s egy�ltal�n azt se tudta, mi�rt van ott, ahol van. P�r nap ut�n r�j�tt, hogy fel akar hagyni az �r�k�s gonoszkod�ssal, �s szeretn� bep�tolni azt az elveszett 13 �vet, amit testv�r�t�l k�l�n, mindenkit�l elszigetelve �s gy�l�lk�dve �lt. Azt�n d�lut�n egy hossz� �r�t besz�lgettek Yoh-val, mire meggy�zte, hogy m�r nem gonosz. Nem tudta, hogy tizenh�rom �v ut�n mi�rt pont akkor sz�letett meg ez a d�nt�se, de �gy �rezte, helyes, amit tesz. Tele volt gy�l�lettel, haraggal, �s d�hvel, de amikor Yoh meg�lte, megv�ltozott minden. Ez volt a m�sik nagy k�rd�se, amit csak � maga tudott volna megv�laszolni: mi hozta �t vissza? B�rmennyire is gondolkodott ezen, nem tudott r�j�nni. �gy �rezte, akkor megv�ltozott az �lete, de nem tudta, mit�l. Azt m�g az ablak el�tt �lve sem gondolta, hogy �lete megint homlokegyenest megv�ltozik.

A nap m�r lement, az �jszaka f�nyes csillagokkal p�tty�zte tele az eget. De mind k�z�tt leger�sebben vil�g�tott a V�gzet Csillaga, ami minden s�m�nnal tudatta: el�rkezett az id� az �jabb S�m�nbajnoks�gra. A hold sem vil�g�tott olyan f�nyesen, mint az a csillag, minden s�m�n v�rva-v�rt csillaga. Zik ezt a csillagot n�zte, barna szem�ben az �gitest feh�r f�ny�nek t�k�rk�pe l�tsz�dott.

Nem messze onnan, a parkban, ahol Zik k�t napig b�v�helyre tal�lt, egy l�ny aludt a z�ld f�v�n. Barna haja sz�tter�lt a harmatos f�v�n, t�sk�ja mellette hevert. Minden cs�ndes volt. A l�ny b�k�sen aludt, csak n�ha-n�ha fordult a m�sik oldal�ra. Hirtelen fel�lt.

- M�r �rzem. Te is, Santana? – k�rdezte a felbukkan� szellemt�l. A l�ny egy s�m�n volt.

- Igen, Liza mester, �n is �rzem – felelte a szellem l�gyan b�g�, n�i hangon. A l�ny kuncogott.

- Ezerszer megmondtam neked, hogy ne h�vj Liz�nak. Lizi vagyok neked, nekem, mindenkinek. Mi�rt h�vn�l te �gy? – kacagott a l�ny. Sz�p cseng�en nevetett, teljes sz�vb�l.

- Bocs�ss meg Liza… vagyis Lizi mester – mondta sz�gyenkezve a szellem. Sz�ke haja lengett a h�v�s �jszakai szell�ben, sz�p fej�t most lehajtotta. A szellem egy huszon�ves fiatal l�ny volt, k�k szemmel, gy�ny�r�, finom von�s� arccal. Santana volt a neve. K�k kab�tk�t viselt, hozz� farmernadr�got �s lila k�penyt. A gazd�j�t mindig h�ven szolg�lta, �s kora miatt ak�r �rtelmes tan�csokkal is tudott szolg�lni.

A gazd�ja, Lizi, egy tizenk�t �ves s�m�n volt, de m�r k�zeledett a tizenh�romhoz. V�llig �r�, selymes, barna haja �s szikr�z�an k�k szeme volt. Egyszer�, szoros farmert viselt � is, de az id�j�r�sra val� tekintettel egy meleg, k�k pulcsit is f�lvett. A szellemmel ellent�tben � egy kicsit „modernebbnek” n�zett ki, a szellem farmerj�nak alja ugyanis trap�zszer�en kib�v�lt, �s lila k�peny�n is nagy, sz�nes vir�gok vir�tottak. Santana a hippi st�lusnak megfelel�en �lt�zk�d�tt. Lizi viszont nem volt egy kirakatbaba, de az�rt a divatnak megfelelt. A nyak�ban egy fekete b�rsz�jra f�z�tt, k�l�n�s sz�v l�gott. A sz�ven feh�r p�tty�k voltak, �s aki r�n�zett, a csillagok jutottak esz�be. A sz�jon h�rom-h�rom gy�ngy is volt, egy sima fekete – egy fekete-feh�r – egy sima fekete mint�ban. A csukl�j�n szint�n fekete sz�j volt, de ezen milli�nyi apr�, fekete, hegyes v�g� krist�ly f�gg�tt.

Lizi megr�zta a kark�t�j�t, mire a k�vek egym�snak �tk�ztek. Halkan pattogott, ahogy a k�vek tal�lkoztak, de a hang megnyugtat� volt. Lizi elgondolkodva meredt maga el�.

- De mit jelent ez? Azt tudom, hogy valami t�rt�nni fog, de azt nem, hogy mi. – a homlok�n r�ncok jelentek meg az er�s gondolkod�st�l. – Nem tudom Santana, ink�bb fek�dj�nk vissza.

- Rendben, Lizi mester – a szellem visszafek�dt a f�re. A l�ny is �gy tett, de nem tudta lehunyni a szem�t. �rezte a nagy er�k mozg�sba lend�l�s�t, de nem tudta, mi k�vetkezik ebb�l. Ez nyugtalan�totta. Az anyja egy olyan s�m�n volt, aki l�tta a j�v�t, apja viszont egy itako volt. Ez azt jelentette, hogy meg tudott id�zni olyan szellemeket is, akik m�r elt�voztak. Lizi mindkettej�kt�l �r�k�lt egy pici tehets�get, de mivel nem fejlesztette �ket tov�bb, azok nem t�k�letesedtek, nem csiszol�dtak. Ez�rt a teljes�tm�nye ingadozott: hol nagyon pontosan l�tta a j�v�t, hol – mint most is – csak azt �rezte, hogy valami t�rt�nni fog. Az itako erej�vel nem is tudott mit kezdeni, nem tudta, mi lesz, ha kipr�b�lja, ez�rt ink�bb hagyta a csud�ba. Nem is akart azokra gondolni, akik ezt r�hagyt�k. Nem szerette a csal�dj�t. Egyke gyerek volt, ez�rt a sz�lei minden�ron S�m�nkir�lyt akartak bel�le nevelni. Hossz� hetekig tartott a kik�pz�s, szinte nem is pihent, eg�sz kiskora �ta. Amikor el�sz�r megjelent a V�gzet Csillaga, tudta, hogy sz�lei most m�g kem�nyebben edzik majd, ez�rt elsz�k�tt otthonr�l. Egy h�tizs�kba bepakolta minden ing�s�g�t, ruh�it, megtakar�tott zsebp�nz�t, laptopj�t, telefonj�t �s minden�t, �s az �j leple alatt �tnak indult. A f�ld�n aludt legt�bbsz�r, mert a sz�llod�kat �s alb�rleteket nem volt p�nze kifizetni, �s mindig csak �ton volt. Egyetlen, ami f�jt neki a sz�k�sben, hogy �gy nem val�sz�n�, hogy �jra l�tja s�m�n bar�tn�j�t. Egyetlen bar�tn�je volt csak, � is s�m�n, �s a sz�lei v�lasztott�k ki. Ha valaki m�ssal pr�b�lt bar�tkozni, sz�lei tettek r�la, hogy megut�lj�k. Ez�rt gy�l�lte �ket Lizi, �s nem is tartotta fenn vel�k a kapcsolatot.

Lizi hanyatt fek�dt, kez�vel megt�masztotta a fej�t, l�b�t �tvetette a m�sik t�rd�n, �s n�zte a felbukkan� holdat. Fej�re tette discmanj�nek f�lhallgat�j�t, majd a lass�, l�gy zen�t hallgatva �lomba mer�lt.

Zik az ajt� csattan�s�ra �bredt f�l. Yoh �llt az ajt�ban. A h�z csendes volt, a vend�gek m�r elmentek. Yoh f�radt k�ppel zuhant le az �gyra.

- Te j� �g, ezt a t�rsas�got kord�ban tartani – s�hajtotta. Majd �szrevette, hogy testv�re az ablakban �l. – L�tom, kim�szt�l az �gy al�l. – m�g egyet s�hajtott. – Mindegy, v�g�l is nem fontos.

- Igen, nem fontos – felelte Zik elmerengve. – Na most hogyan tov�bb?

- El�sz�r is besz�lget�nk kicsit.

Zik ett�l tartott. Hogy Yoh kifaggatja, mi�rt j�tt ide, mi�rt akar hirtelen „j� testv�r” lenni. De Yoh-t nem ez �rdekelte. Eg�szen �jf�lig besz�lgettek az �let�kr�l, hogy mi t�rt�nt a hossz� tizenh�rom �v alatt. Azt�n kilopakodtak a mosd�ba. Fogat mostak, majd visszamentek a szob�ba. Zik kapott egy pizsam�t, �t�lt�ztek, majd �gyba b�jtak. Szerencs�re az �gy j� nagy volt, k�nyelmesen elf�rtek.

- J� �jszak�t, Yoh – motyogta Zik �lmosan.

- J� �jt neked is – felelte Yoh, majd hamar elaludtak.

M�snap az id�j�r�s megv�ltozott. Igazi k�nikula k�sz�nt�tt be, mintha k�rp�tolni akarna az elm�lt h�t szeles, hideg napjai�rt.

Zik lassan �bredezni kezdett. Mellette Yoh b�k�sen szuszogott. Kellett egy p�r m�sodperc, mire r�j�tt, hol van. Elmosolyodott, ahogy testv�r�re pillantott, majd csendben �t�lt�z�tt. A k�peny el�gg� szell�s volt, h�t a nagy melegben nagyon j� szolg�latot tett. Leosont a konyh�ba, �s kivett a h�t�b�l p�r falatot. Nem akarta fel�breszteni Ann�t vagy Yoh-t, ez�rt �gy d�nt�tt, hogy ell�togat a k�zeli parkba.

A f� most sz�razan csillogott, a f�k j�t�kony �rnyakba burkolt�k a forr� s�tautat. Le�lt a f�be, �s a szikr�z�an k�k �gen �tvonul� b�r�nyfelh�ket n�zte.

Egyszer csak valaki r�tette a v�ll�ra a kez�t. Jobban mondva szinte r�ugrott. Zik ijedt�ben hasra esett �l�sb�l, ami miatt a l�bai f�jni kezdtek. Fel�lt, �s d�rzs�lgetni kezdte a v�dlij�t.

- Hopp�, bocsi – hallatszott egy megszeppent hang a h�ta m�g�tt. Zik h�trafordult, �s egy tizen�ves l�nyt pillantott meg. A l�ny l�that�an zavarban volt, s�padt arc�n piros foltok l�tszottak.

- Bocs�nat, csak… Nagyon hasonl�tasz h�tulr�l a bar�tn�mre – ny�gte zavar�ban a l�ny. Zik �nbizalma ezzel kis k�rt szenvedett, de nem figyelt r�. A l�ny arc�t n�zte, s�padt, selymes f�ny� b�r�t, szikr�z�an k�k szem�t, l�gy f�ny�, barna haj�t.

- Sajn�lom – mondta v�g�l a l�ny, �s lehajtotta fej�t. K�t copfba fogott haja is lek�kadt.

- Semmi baj – v�laszolta Zik a val�s�ghoz nem igaz�n h�en. A v�dlija m�g mindig mintha el akart volna repedni a szerencs�tlen el�rees�s k�vetkezt�ben.

- Oh… akkor j�…

- Hogy h�vnak?

A l�nyt meglepte a k�rd�s, de az�rt hamar mag�ra tal�lt.

- A nevem Liza, de mindenki csak Lizinek h�v. �s a te neved micsoda?

- Az eny�m Zik – v�laszolt, de amikor a l�ny a sz�ja el� kapta a kez�t, akkor j�tt r�, hogy azzal nem sz�molt, hogy s�m�nok is lehetnek a k�rny�ken.

- M�r nem vagyok gonosz! Nem kell t�lem f�lni – menteget�z�tt, mert l�tta, hogy a l�ny ijedt�ben a sz�ja el� r�ntja a pulcsij�nak nyak�t. – Na, ne f�lj…

A l�ny el akart futni, de Zik megfogta a csukl�j�t. Lizi el�sz�r �k�lbe z�rta a kez�t, de azt�n a szor�t�s miatt lassan kiengedte. Lehajtotta a fej�t, �s reszketett f�lelm�ben.

- T�nyleg nem kell t�lem f�lni – mondta Zik l�gy hangon. – Ne f�lj na…

Lizi �vatosan n�zte egy ideig, majd le�lt a f�be. A szem�ben m�g mindig f�lelem csillogott.

- De hogy? Mi�rt? Nem vagy m�r rossz? – k�rdezte a l�ny.

- Nem, nem vagyok az. – r�zta a fej�t Zik. Hossz� haja l�gyan ringott k�r�l�tte. R�viden elmes�lte, mi t�rt�nt vele, �s most hogyan �l. A l�ny k�v�ncsian hallgatta. Majd mikor a v�g�re �rt, �gy sz�lt:

- Mes�lj m�g! Olyan sz�pen tudsz mes�lni.

�s Zik besz�lt neki. Elmondta, hogy �lt, hogyan n�tt f�l. Lizi csillog� szemei mutatt�k, mennyire tetszik neki, amit hall. Zik sz�vesen besz�lgetett a l�nnyal. Ilyenkor j� �rz�s �nt�tte el a sz�v�t. Kedve lett volna kicsit k�zelebb h�z�dni a l�nyhoz, meg�lelni, �s a vil�g v�g�ig �gy maradni… De �rezte, hogy ez nem lenne helyes. A l�ny megriadna, elmenne, �s akkor nem tal�lkozn�nak t�bbet. Ezt pedig nem akarta.

- Ez nagyon sz�p volt – mondta a l�ny lelkesen. – Neked nagyon j� �leted volt!

- Nekem? – k�rdezte meg�tk�zve Zik. – Eg�sz �letemben senki nem szeretett, abban mi a j�?

- Engem meg szerettek, ez�rt �reztem �gy, hogy gy�l�lnek – Lizi tekintete k�d�s volt. Zik k�rd�n n�zett r�, h�t megmagyar�zta. – A sz�leim mindig t�lhajtottak, hogy S�m�nkir�ly lehessek.

- Ismer�s – morogta Zik Yoh-ra �s Ann�ra gondolva.

- Senki nem szeretett?

- Ez honnan jutott eszedbe?

- Csak az el�bb mondtad, hogy senki nem szeretett.

- T�nyleg. Engem senki nem szeretett, mert nem �rtett�k meg, mi�rt k�zd�k.

A l�ny egy ideig gondolkodott, majd kicsit k�zelebb �lt Zikhez. A fi� sz�ve hevesebben kezdett dobogni, ahogy meg�rezte a l�ny karj�nak �rint�s�t a v�ll�n.

- Akarod, hogy a bar�tod legyek? – k�rdezte v�g�l Lizi. Zik bel�l ujjongott, de pr�b�lt uralkodni arcizmain.

- Persze – felelte mosolyogva. – Te leszel az els� bar�tom. Yoh �gyis csak a testv�rem. � szereti az embereket, gondolom t�ged is sz�vesen vend�g�l l�t.

- Az nagyon j� lenne!

- Megpr�b�lom r�besz�lni Yoh-t, ok�? Holnap ugyanitt tal�lkozunk, hozom a v�laszt. – b�cs�t intett, de a l�ny elkapta a csukl�j�t. Mag�hoz h�zta, �s megpuszilta az arc�t. Zik elpirult, de viszonozta. Elment, s mikor a l�ny m�r nem l�tta, �kl�t gy�zedelmesen a leveg�be emelte.